Ahogy az ételek és italok leírásakor igértem, jöjjön a tánc! Ezt a bejegyzést már teljesen itthon írom. Megérkeztem épségben egy újabb (hálistennek)unalmas repülőút után. A bőröndömet a reptéren az első próbálkozásra mért 22 kg-ról néhány feleslegesnek minősített apróság (spayk, szunyogirtó stb) kidobása után sikerült 20,8 kg-ra leszorítani, amit már az orosz légitársaság is elfogadhatónak minősített.

Azóta nagyjából behoztam az alváshiányomat és mivel hétfőn és kedden dolgoztam, az életem teljesen visszazzökkent a régi kerékvágásba.

Van azonban még néhány teljesítetlen ígéretem, szóval még egy kicsit folytatom a blogot. És persze köszönöm a biztatást, de még mindig nem hiszem, hogy az itthoni életemnek lenne olyan publikus része, ami ennyi ember érdeklődésére tarthatna számot. De majd jelzem, ha valóban vége a dalnak. Addig is azonban türelmeteket kell kérnem, mert itthon nincs annyi időm a blogra, mint Indiában.  

Az utolsó napokban a szervezők egy indiai táncesttel leptek meg minket. :-))) Korábbi olvasmányaim alapján sejtettem, hogy ez nem az a műfaj, ami nekem bejön, de ezt mindenki ítélje meg maga.

Az indiai táncot nagyon régre (kétezer évre) vezetik vissza. Az indiai tánc a templomokból indult, ahol a hindu mitológiát volt hivatott eljátszani.  Az indiai táncban nagy hangsúlyt helyeznek az érzések kifejezésére a mimika és a mozdulatok útján. Mi az ú.n. Kathak táncot láttunk, mely észak indiára jellemző klasszikus táncforma. A kathak jelentése: történet elbeszélése.

A táncot néhány egyszerű hangszerrel kísérték. A kézzel vert dob és síp nekem inkább a csörömpölés érzetét keltette. És ezen a szitár nevezetű pengetős hangszer sem segített. :-))))

A ritmus és ütem megvolt, de dallamot az én fülemnek nem sikerült felfedeznie. Ennek következtében a közel egyórás produkció végére leginkább fejfájást kaptam, a katartikus élmény elmaradt. Ez persze csak az én hozzá nem értésemet fejezi ki. A táncosok biztos nagyon színvonalas produkciót adtak elő. Persze mezítláb táncoltak és a talpukkal nagyon hangosan verték a padlót, közben meg csörgött a táncosok lábára erősített csörgő alkalmatosság, ami nagyon jó ritmust adott a táncnak.

A táncesten sikerült néhány videót is csinálnom a fényképezőgépemmel, de ezek túl nagy féjlok, így az interneten kerestem hasonló produkciót és ennek a linkjét is csatolom.

Erről jut eszembe. Az egy hónap alatt jelentősen fejlődött a kommunikációs kézségem. Nyugi nem a beszédemre gondolok! Ennél többet irni és beszélni már nem valószínű hogy fogok. Majd az ebbéli képességeket a lányaim továbbfejlesztik (vagy már megtették és az édesapjuk ezért menekül néha el? :-))) )

Ha az ember rákényszerül, rengeteg dolgot képes megtanulni. Korábban a kommunikációra jellemzően az e-mailt, ezen belül is a Lotust és freemailt használtam. Azóta folyamatosan és párhuzamosan levelezek a freemailem mellett a gmailen, chatelek a facebookon, a gmailen és az MSN-en, illetve blogot irok (ez persze nem csak az írásból áll, hanem a fényképek megfelelő kezeléséből is).  Szerencsére valamennyi üzenetem és beszélgetésem a kívánt címzettnél landolt. Kínosan ügyeltem, nehogy a sok kis megnyitott ablakot összekeverjem. :-)))) Az ilyen szituációk mókásak egy bohózatban, de már nem is oylan viccesek ha velünk esnek meg. :-)))