folytatás következik....

 2009.10.28. 18:02

Rendben, írom, írom, de itthon dolgozni is járok ám és egyéb kötelezettségeim is vannak. Mától egy kis szabit vettem ki és nekiállok az elmaradt anyagok feldolgozásának. :-)))))

Érdekes élmény volt ez a blogírás. Mikor elkezdtem, kételyeim voltak (ahogy ezt le is írtam az első bejegyzésekben) a blog értelmét illetően. Örülök, hogy mégis belevágtam.

Ami az olvasókat illeti, két táborra szakadt a célközönség. Többen időszakos olvasók lettek és a hosszú bejegyzésektől egy idő után visszariadtak. Egy idő után kialakult az állandó olvasótábor (és kommentező tábor).

Nekem a rendszer naponta statisztikát készít, hogy hányan és hányszor töltötték le a blogot. Ez a szám 20 és 40 között ingadozott. Ez nagyon pozitív visszajelzés volt mikor időnként elvesztettem a lelkesedésemet (ami persze főként a kialvatlanságból fakadt).

Az én írásaimat tovább fokozták a kommentek. Én is nagyon sokat nevettem a sok humoros és érdekes megjegyzésen.

Egyszóval jó ötlet volt és örülök, ha teszett. :-))))

A bejegyzés trackback címe:

https://in-dia.blog.hu/api/trackback/id/tr791482060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cisalpino 72 2009.10.29. 20:25:37

Na most mi van?

Hozzászólás? Nincs?

Senki?

Hova lettek az olvasóóóók!?

Ja egyébként más blogokon poén szok lenni az első kommentelőnek sikerülni lenni,

cisalpino 72 2009.10.29. 20:28:07

Kedves Posztoló Blogger!

Azért te csak írj bátran!
Mi olvasunk, nézünk, figyelünk.

8)

„Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."
süti beállítások módosítása