(Ejtsd: Csándigár)
Most épp visszafele haladok az időben, mert egyébként sohasem érném magam utol.
Ez a város Delhitől 250 km-re északra található és arról nevezetes, hogy egy tervezett, méghozzá a francia tervező, Le Courbusier által megálmodott város.
De mielőtt rátérnék a városra magára, szokás szerint a célhoz való eljutás is tartogatott élményeket! Méghozzá milyeneket!!! Vonaton utaztunk! Semmi elszeparáltság, csak a nagy indiai valóság, teljesen mezei emberek között! Hmmmm! Végre! Nagyon vártam! Készültem! Felszerelkeztem kistürcsivel, többféle fertőtlenítőkendővel, saját ásványvízzel és mindennel ami egy ilyen országban szerintem egy vonatúthoz elengedhetetlen. :-))))
És micsoda csalódás! :(( Ne haragudj Laci, de annyira hétköznapi vonatút volt, hogy el is feledkeztem, hogy megörökítsem Neked :-((( A pályaudvar akár a Köki. A vonat, mint bármely kb Békéscsabára menő román vonat. Az utazás hangulata semmiben sem tér el egy itthoni termes vonat hangulatától. Az emberek, akár itthon. Na jó, ezek jellemzően turbánt viseltek, meg szárit. De az ember ingerküszöbe annyira megemelkedett, hogy turbános emberek ezreinek látványa már fel sem tűnik. :))
Persze valószínű a harmadosztályon légkondi nélkül utazva nem amiatt fanyalogtam volna, hogy micsoda unalmas egy vonatozás volt. :)) Na de én otthon is csak IC-n és ha lehet első osztályon utazom, szóval azért nem vagyok biztos benne, hogy a megfelelő szinteket összehasonlítva nagy eltéréseket tapasztalnánk. :))
Na egy pici azért volt. Mivel légkondis ülőkocsiban utaztunk, itt etetés van. Folyamatosan. Mint a repülőn. Egy üveg víz, tea, szendvics és nasi, majd egy óra múlva rizs, dal és valami pörköltszerű, meg persze desszert. A következő órában egy pohár paradicsomleves valami kemény rudacskákkal (amit mártogattak a forró levesbe és a vajba). Ja, ez nem egésznapos, csak egy négyórás út volt! :))
A másik kicsit meghökkentő esemény, hogy kb a vonatindulás után fél órával megjelent két géppisztolyos katona és a csomagokat egyenként beazonosítva a tulajdonosával egy matricát ragasztott rájuk biztonsági célból.
Ha már ilyen unalmasra sikeredett a vonatozás, gondoltam feldobom valamivel és gyorsan összebarátkoztam a mögöttem ülő pasival. (mily meglepő, mi?)
Tőle megtudtam, hogy házasodnak errefelé az emberek. A koreográfia a következő.
Ha valakinek eladó lánya van, a rokonai (ez itt sejtem úgy 200-300 főt jelent) nyitott szemmel járva beajánlanak az apának egy rendes, állással, megfelelőnek tűnő háttérrel rendelkező fiút. A lányos szűk család (papa, mama, nagyobb tesó) meglátogatja a fiús házat. Rákérdeztem, a fiú nem feltétlenül van jelen. A két család elbeszélget egymással, feltérképezve egymás hátterét. Kölcsönösen kicserélik a fiatalok bemutatkozó levelét (!!! nem tévedés! Rákérdeztem, hogy olyan, mint egy CV? Határozott igen volt a válasz), illetve a lányról készült néhány fotót átadják a fiús szülőknek. (Azaz a lány készített magának egy házassági portfóliót, azzal kampányol)
A családok persze jól megemésztik a dolgot és ha megelégedésükre szolgál, amit megtudtak, akkor a fiúnak odaadják a lány portfolióját és eldönti, hogy tetszik-e neki a lány. (Igyekeztem pontos képet kapni a dologról, ezért minden apróságra részletesen rákérdeztem.) Hány portfoliót illik bekérni? A pasi szerint ezt max kétszer, esetleg háromszor lehet eljátszani. Szerinte 70 %-ban az első alkalommal összejön a házasság. A családja ismeri a fiú ízlését.
Ha a fiú úgy dönt, hogy bejön neki amit látott, akkor mehet a show tovább és a két család egy szűkkörű (mindkét részről úgy 20-30 legközelebbi családtag részvételével, feltétlenül valami nyilvános étteremben ) vacsorát szervez. Itt a fiatalok válthatnak egymással néhány szót, mint milyen mozi tetszik, mit olvas stb. Ha ezen is túlestek és senki nem jelentett be vétót, akkor jöhet a lagzi. Az egész napos banzáj, mindkét részről több száz fővel.
Utána irány a saját kecó. Addig ugyanis otthon lakik mindenki. Ezt egyébként az arabok is említették, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki ne a szüleinél lakjon a házasságig. Szóval mire a fiatalok összeházasodnak, a fiú szüleinek gondoskodni kell a fiatalok lakásáról. Az egész cécó max fél év alatt lezajlik és ha jól számoltam, max kétszer ha találkoztak.
A főiskolás kisérő kislányunknál is rákérdeztem. Ma már ez változik, mivel már koedukált iskolába járnak és maguknak is találnak párt, de a jellemző vonások megmaradtak. Legfeljebb a kiindulópont kicsit kedvezőbb. Mármint a szerelem javára.
Rákérdeztem, hogy mennyire saccolja a megcsalási arányt. Szerinte nőknél alig, férfi részről kb 30 %. Van-e házasság előtt szex? Szó sem lehet róla. Az „olyan erkölcstelen lányokat” senki sem veszi el, csak kihasználja és eldobja, mint a mangót. (én itt kicsit elvesztettem a fonalat, mert nem tudtam hogyan nyerik ki a mangóból a levet :)) ) És persze a válás is ritka.
A párválasztásnál itt még egy nagyon fontos szempontot is figyelembe kell venni. Ha nem az ő kasztjából, azaz alacsonyabb kasztból választ párt, kitagadja a családja. Hogy honnan tudják, ki melyik kaszthoz tartozik? A név=kaszt.
A párválasztásról a szaudi fiú is azt mondta, hogy főleg a családból és a család közvetítésével. Hát lefüggönyözött nőkkel elég nehéz első pillantásra egymásba szeretni! :)) Az arab történethez még az is hozzátartozik, hogy ha valaki nem egészen tiszteséges szándékkal (de ezt azért olyan nagyon nem kérdezik. Elöször ütnek, azután kérdeződködnek :-)))) ) közeledne a nőrokonukhoz, akkor az halállal fizet. Szó szerint. Ma is! És mi van az igazságszolgáltatással? Semmi. Ugyanúgy börtönbe kerül, de kit érdekel ha a becsületről van szó!
Holnap már tényleg Chandigharral folytatom. :-))) Tényleg gyönyörú város. És itt, mintha nem is Indiában lennénk! Széles, virágos sugárutak, tisztaság, rend, sokkal jobban öltözött emberek! Persze a nagyrészük szik. Ez az ő tartományuk. És ha jól értettem a legfejlettebbek közé tartozik.
Na de majd holnap.......
Wooooow. És egy meglepetés. Ma meglátogatom a Magyar Intézetet itt Delhiben (ilyen is van itt ám!). Nagyon kiváncsi vagyok. Igyekszem képeket is csinálni. Megkerestem őket e-mailen keresztül. Nagyon kedves válaszlevelet kaptam tőlük, hogy várnak szeretettel.
Hogyan jutok oda? Iderendelek egy taxit és azzal. :-))))
