woooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooow! Indiaban vagyok!!!!!

Minden szuper, megreggeliztem es most elmegyek aludni.....

De majd irok, mert szerintem erdekes az elso benyomas is. Bar az egesz biztos valtozni fog.

Ja es egyelore nincs ekezet, mert itt ertelemszeruen nincs magyar ekezet.

Szerintem nagyon jó vagyok!!! Várakozáson felül teljesítettem!

Az eredmény: egy bőrönd 25,7 kg. Remélem az orosz légitársaság is úgy fogja gondolni, hogy ez a minimum egy ilyen hosszú útra és eltekint a túlsúly megfizettetésétől. :-)))

Mivel alapvetően lusta vagyok, utálok óriási és nehéz kézipoggyásszal utazni. A bőröndön kívül egy egészen kicsi sporttáskám (másnak a retikülje ekkora!) lesz, amiben az éjszakára való ruhák vannak. Épp akkora, hogy a Seremetyevon (így kell leírni?) a fejem alá tudom tenni és kiváló párnámul szolgál majd. Úgy tervezem, hogy a várakozás hat óráját kihasználom és megtekintek néhány belső filmet a szemhéjam mögött. :-)))) Ki akartam menni Moszkvába (6 óra alatt egy kis Vörös téri levegőt épp tudtam volna szívni), de sajnos vízum kell. :-((((

Ha már arra jártam, lemérlegeltem magamat is. Ez kevésbé kiváló eredményt mutatott. :-((((  Sebaj, egy ismerősöm 6 kiló minuszt jósolt! Persze ő nem a napi jóga és a futópad használatát kalkulálta be :-)))

Lassan jön a taxi. Remélem a patkányok nem most kostolgatják a vezetéket és lesz internet. A lányaimmal abban maradtam, hogy ha megérkezem, dobok nekik egy sms-t és ők kommentként be tudják ide irni.

Folyt. köv Indiából. Na azért már egy kicsit majrézok. :-))))

Ja bevettem az első malária gyógyszereimet. És most már nagyon felkészült voltam. Nem olvastam el a betegtájékoztatót és nem kérdeztem meg a kezelőorvosamat és gyógyszerészemet a mellékhatásokról. :-)))

Szuper vagyok, fenn vannak a képek a szüretről!!! :-))))) Köszi Gergő és Köszi Árpi! Megküzdöttetek velem! :-)))) De siker! Nem akarnám magamat mentegetni (bátran vállalom, hogy szőke - na jó most kissé barna - vagyok), de tök béna a képbeillesztés ikonja. Mint a szállodáknál az uszoda piktogramm (olyan gyorsúszó kis fazon). Gergő szerint ez egy hegy és mögüle kel fel a nap. Ja, mindez kb 2*2 mm-ben előadva. Hát ehhez több fantázia kell! Nekem ennyi nincs! Én úszó figurának néztem. Hogy mit keres a blogban egy úszó figura? Hát azt így utólag már nem tudnám megmagyarázni! :-)))))

Majdnem kész vagyok a pakolással! Egy kisebb, ám annál lényegesebb és kényes kupac maradt ki: a gyógyszerek és fertőtlenítőszerek kupaca. Ja és a kis szóróajándékok!

Ha ezeket sikerül bedugdosni a bőrönd üresen maradt néhány négyzetcentiméterébe, akkor már csak be kell húzni és lemérni. De ezt majd reggel. Ma már nem bírnék ki több kudarcot! :-))) A fiam most érkezett meg és az első kérdése az volt, hogyan fogom én a bőröndöm behúzni. Úgy látom nem tud eléggé pozitívan gondolkodni! :-)))) Mindig volt valahogy.

Sikerült megküzdeni az ajándékkal is. A tanfolyam résztvevőinek az ország bemutatása keretében kisebb szóróajándékokat szoktak osztogatni. Ma délután megtaláltam az igazit: hűtőmágnes gyufaskatulya különböző kis képekkel. Na és mi van a képeken??? Épp azok a dolgok (paprika, betyár, Parlament, Halászbástya, rubik kocka stb), ami az én országbemutatómban. Ja és ki találta fel a gyufát? Hát persze hogy egy magyar!  (rejtvény a kommentezőknek: ki találta fel a gyufát?) 

Na kezd összeállni ez a projekt. (mert megérdemlem? :-))) )

És el ne felejtsem! Van malária gyógyszerem! Mára megérkezett Bécsből az egyik komponens, a másikat meg kiváltottam egy patikában. Úgy döntöttem, hogy holnap kilenckor veszem be az első adagot (napi két tabletta az egyikből és heti két tabletta a másikból). Hát én nem vagyok túl jó gyógyszerszedésből, de majd igyekszem nem elfelejteni és nem összekeverni őket. Pláne ha még abból a sok egyébből is szedni kell. Ma megint kifosztottam egy patikát. :-))) Újabb gyomorfertőtlenítőt azaz bélflóraölőt vásároltam, amihez persze bélflóra visszaállítót is venni kellett. Kelleni fog nekem ennyi gyógyszer? Na majd úgyis ki fog derülni. Ami megmarad azt majd jutányos áron kiárusítom :-))) .

Sajnos azonban nem mindenkitől sikerült normálisan elbúcsúznom. Tőlük elnézést kérek mégegyszer. Annyira felpörgött ez az utolsó néhány nap! Reggel még mindig jó kis tervem volt, hogy minek kell beleférnie a napba. Majd ahogy elkezdődött a nap folyamatosan csak újraterveztem az egészet és menthetetlenül csúszott minden. Úgy éreztem magam, mint egy rossz GPS, ami minden sarkon újratervezi az útvonalat.

Ráadásul több csatornás kommunikációba kezdtem. Van freemail címem, amit csak ritkán használok. Van hivatali e-mailem, ami át van irányítva a gmailre és van önálló gmail. És mindenki másikra ír. Igy aki ma csak a gmailre írt, arról lemaradtam ,mert azt csak este néztem meg, mivel ma még a hivatali címemen voltam. És természetesen ide leírom a teljesen publikus információkat. Szóval kicsit elvesztettem a fonalat, hogy kinek mit mondtam, sőt mikor mondtam utoljára, válaszoltam-e egyáltalán és ha igen, mikor stb stb.

Köszönöm a pozitív visszajelzéseket és a kommenteket. Remélem hogy ha már Indiában leszek még érdekesebb dolgokról tudok beszámolni. Ma már bele is gondoltam az egészbe. Hihetetlen, hogy eljuthatok ebbe a fantasztikus országba!

Holnap délben (azaz kedd) indulok és szerda reggel érkezem. Remélem szerda este már be tudok jelentkezni és megírhatom az utazás részleteit.

húúúúúú ez tényleg velem fog megtörténni :-)))))

Ha jól tippelem, akkor mától kezdve minden napnak ez lehetne a témája. :-))))

Ma reggel kijelöltem a nappaliban egy helyet, ahova elkezdtem kis kupacokba összegyűjteni, amiket vinnem kell(ene). Délre az volt az érzésem, hogy ez a kis sarok kezdi átvenni az uralmat a nappalinkban! És még hol vagyok a végétől? Még a bőröndö(ke)t nem mertem felhozni! Úgy tervezem, hogy első lépésben összeállítom (vagy inkább összehordom?) a kívánatos tartalmat, majd azt összevetem a méret és végül a súlykorlátok okozta realitásokkal. :-))))))

Azaz holnap este felhozom a bőröndöt, megkísérlem belerakni az összehordott kupacot. A vinni kívánt dolgokat addig csökkentem, míg belefér az egy bőrönd és az egy kézitáska térfogatba. Ez után következik a mérlegelés! Valahogy az az érzésem, hogy ez után is erős szelekció fog következni. :-(((( De mi lesz, ha éppen az fog nekem abban az egy hónapban hiányozni???? Bár kolleganőim 30 kiló feletti bőröndökről számoltak be :-))))) Szóval vannak itt még lehetőségek! :-)))) Még a reptéren is kivehetem a "felesleget" ha sokat kell ráfizetni!

Ja és mi kerül a bőröndbe? Persze sok minden van, amit magamtól is tudok, de a célország specifikus vinnivalókat az Indiát megjárt ismerősöktől és persze mások blogjaiból tudom meg. Köszi Kriszta a hosszú listát!

Ma sikeresen összeraktam a patikaszereket és a tisztasági csomagot. Életemben ennyi gyógyszert nem láttam egyben, gőzöm sincs mit fogok csinálni ha tényleg kelleni fog. (nem is tudom mikor voltam akár csak megfázva is! Igaz gyereket viszont ápoltam már eleget!De az más!) A normál utipatika mellett többfajta hasfogó/fertőtlenítő és megfázásra jó cucc van. És akkor még az a rengeteg külső fetőtlenítésre szolgáló kendő, gél, tabletta stb stb!  Na és ne feledkezzünk el a belső fertőtlenítés, megelőzés legfőbb eszközéről! (és ebben mindenki egyetértett!!!) Bekerül a csomagba egy üveg jó erős házipálinka és egy üveg unikum. :-)))) A végén kiderül, hogy valóban ezek lesznek e az egészségem fő letéteményesei vagy ez csak olyan városi legenda.

A jótanács szerint minden reggelt a pálinkásüvegem meghúzásával kell kezdenem és nem lesz semmi bajom :-)))) Azt hiszem így igazán élvezni fogom az előadásokat, különösen délelőtt. :-))))  Na de mi lesz ha hazajövök?

Kissé még nehéz elképzelnem, hogy egész nap mindent törölgetni fogok? A biztosítékot azonban az verte ki nálam, hogy a világnak azon a táján nem bevett szokás a WC papír használata! Ez a témakör számomra még kissé homályos, bár több helyen olvasok róla utalást. Ha jól értem, a jobb kéz evésre való (az evőeszközt csak a külföldiek miatt találták fel), a balt valami egészen másra használják. A WC papír nem elterjedt arrafelé, így szükséges a balkéz, mert a WC mellett található vízzel öblítik le a hátsófelüket. Na, hogy is van ez? A technikát még nem egészen értem, de majd az is ki fog idővel derülni (szeretném én ezt megtudni? Még jó, hogy ha kézfogásra kerül a sor, az jobbkézzel történik! :-)) )

A bőröndöm térfogatának jelentős részét azonban a ruhák fogják kitölteni. A férfiak biztos nem tipródnak ennyit ezen! De hogy lehet a ruhák mennyiségét csökkenteni, mikor kell felszerelés (és ez alatt egy nőnél a ruha mellett legalább még kiegészítők, megfelelő alsónemű, cipő esetleg felső értendő) a napi oktatási programra, városnézésre, protokolláris eseményekre, sportra. Mindezt a különböző hőmérsékletek figyelembevételével kell megtervezni. Azaz jelenleg nappal 38 fok (és 50 % páratartalom) van, az oktatási helyszín légkondis, a Himalájában 25-26 fokot és esős időt ígérnek.

Én eddig azt gondoltam magamról, hogy rutinos pakoló vagyok. Azt hittem, hogy nincs nagyobb kihívás, mint egy ötfős család kéthetes  tengerparti nyaralásának összes holmiját egy középkategóriás autó csomagtartójába belerakni (sőt korábban vonattal is voltunk Olaszországban három kis gyerekkel!). De van!!! Egy hónapra bepakolni és tartani a 20 kilós súlykorlátot!!!!

A mai bejegyzés a családomé és nem Indiáé. :-)))) Mert ez a legfontosabb a világon.

Na jó, a végén lesz egy kis India is! :-))))

Ragyogó időnk volt ma! A családi szüretünk pedig - mint minden évben - ezúttal is remekül sikerült. Talán ennyien még sohasem voltunk! Valaki 64 embert számolt. Jó volt kis családomat, apraját és nagyját így egyben látni. :-)))) (alig férünk el egy képen!!!)

 A szüleimnek azonban egyre nagyobb teher minden évben ennyi embert vendégül látni. Jövőre újrarajzoljuk a forgatókönyvet és ha mindenki beszáll a készülődésbe, nekik csak a helyet kell adni.  

Nagyon ottvolt az egész szülinapi ünneplés! Egy idősebb és egy fiatalabb unokatesóm felidézte a családdal kapcsolatos élményeit. Mondhatnám, hogy patetikus volt, de mivel rólunk szólt és az ottlévő 60 egynéhány ember közös élményeiről, mégsem hatott annak. (a képen őket hallgatjuk) 

Nekem külön öröm, hogy a huszonéveseknek ugyanazt jelenti a család, ők is igyekeznek legalább évente ezen az eseményen ottlenni. Jól érzik magukat egymással, jót beszélgetnek, adnak egymás véleményére, odafigyelnek egymásra. Örülök, hogy ezt sikerült átadni a gyerekeinknek. Tudják, hogy családra és egymásra mindig számíthatnak. És itt eltűnik generációs szakadék. A fiatalok meghallgatják és kikérik a szüleik korosztály véleményét, a "30 felettiek" pedig felnőttnek tekintik őket. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert (és a többi "30 feletti" nevében is mondhatom) nagyon érett, intelligens és rendes gyerekeket nyertünk az élet nevű játékban.Ha mindez nyálasan hangzott, ez van. Ennyi talán belefért.

  Kb ők a fiatalok (ja én nem illek oda :-))) )

A Trüffel tortának nagy sikere volt!!!! Az 50 szeletes tortából egy morzsa sem maradt az első kör után (remélem mindenkinek jutott :-)))  ) Persze nálunk soha semmiből nem marad! :-))))

És a "Jászsági asszonykórus" is kiváló produkciót adott elő az átalmennék én a Tiszán...., a Jászsági gyerek vagyok.... stb dalok eléneklésével.

Na ez már a harmadik bejegyzés! Ma a legközelebbi barátaimnak, kollegáimnak (és aki hirtelen eszembe jutott) megküldtem a blog elérhetőségét. Köszönöm a sok pozitív visszajelzést és biztatást!!! A blog az egyeninformáltságot szolgálja, ettől még a "személyes"  kommunikációs formák megmaradnak. Igyekeztem a levelekre reagálni, de mivel gmailes címre van átirányítva a levelezésem, abban kezdő versenyző lévén, remélem nem az összes levél feladója kapta meg a választ. Na majd ügyesedem. Vagy ezt már írtam néhányszor? :-)))) Hát úgy látszik ez ilyen időszak lesz.

Biztos én csinálok valamit rosszul, de az idő közeledik és én meg alig haladok a teendőimmel.

Már lassan elkezdtem "összepakolni" a bőröndömet. Igyekszem a már kimosott és vasalt ruhát nem felvenni. De játszóruhában mégsem járhatok dolgozni!

Már egy egész patika van odakészítve. És egyre nő a kupac. Hogy fogok én a 20 kilóba beleférni?! A kollegáim akik már megjárták ezt az utat, jobbnál jobb tanácsokkal látnak el, de minden tanács  a bőrönd elleni merénylet. Még ruhacsipeszt is kellene vinni, mert a kinti szárításhoz elengedhetetlen. :-((((

És mivel a Himalájába is megyünk, melegebb ruha is elkél. A légkondiról már ne is beszéljünk. A világnak azon a táján vagy ezerrel pörög a légkondi vagy nem működik. (ezt állítják a már ottjártak)

Persze nem csak az útra készülődés miatt vagyunk ennyire beszorítva a feladatokkal. Holnap lesz a családi szüret is a szüleimnél. Persze szőlő alig van és különben is ki akar itt szőlőt szedni? Ez a családról szól, a szüret csak fedősztori. :-))) Ja ez nálunk úgy 50-60 fő szűk rokonságot jelent :-)))  Nem is tudom miért is mondja az uncsitesóm, hogy Giovanniék Sziciliából? :-))))  És mivel az apukám 85. szülinapja is közeledik, hát egyben azt is megünnepeljük. Három emletes torta, régi családi és szüreti képek kivetítése, a jászsági (apukám odavaló) asszonykórus (ezek az unokatesóim :-)))) ), ja és rengeteg kaja, sok-sok beszélgetés, meg jó társaság. Na ennyi személyes még úgy gondolom belefér egy blogba.

És még egy kis személyes. Jó érzés tapasztalni, hogy akik nekem fontosak és persze akiknek én is fontos vagyok, azoktól egy ilyen út előtt mennyi pozitív jelzést kapok. Nem akarnék senkit fenyegetni, de visszajövök és nem is olyan soká!!! :-)))) A pozitív jelzés persze néha "copfhuzogatás" formájában jelentkezik. :-)))) Na de mint tudjuk a férfiak nem mindig tudják kifejezni az érzéseiket (üzenet FL-nek: ezek tények és nem pasielleneség).  

A mai nap nagyon sikeres volt! Megkaptam a repülőjegyet, elkészült a vízumom és a malária kérdés is megoldódni látszik. :-)))  Mert megérdemlem!!!! A lányaim fincsi tiramisuja mellett ez a szülinapi ajándékom. :-))))

Ma próbaolvasótábort szerveztem! Néhány embernek megadtam a blog elérhetőségét és kikértem a véleményüket.Eddig pozitív reakciók érkeztek. Na azért elég elővigyázatos voltam a castingnál. Csak olyanokat választottam (pl a közvetlen munkatársaim), akik garantáltan nem fogják lefinnyázni a blogomat. :-))))

Akkor most egy jó kis Leonard Cohent hallgatva lássuk csak mi is van a repülőjegyemen! Kedden délben indulok Budapestről és másnap reggel hatkor (ottani idő szerint, de erről később) érkezem Delhibe. Hát nem az a díjnyertes utazás lesz! Moszkvában rövidke 6 óra lődörgésre ítéltettem. :-(((  Na de láttam én már ennél rosszabbul szervezett utat is Ciprusról. Remélem az abrakoltatást én nem alszom át. Majd éberen fogom figyelni! :-))))

Mire a képző központba érkezem épp reggeli idő lesz. Szóval az éhenhalás nem fenyeget! Viszont gyakorlatilag elvesztem az éjszakámat. :-(((( Kinek lesz kedve enni, mikor kidől az álmosságtól? Különben is ma valaki versenybe hívott néhány kiló leadásában. Én kettőt vállalok be Indiában. Hétfőn mérlegelés!

És mi van az időeltolódással? 3,5 órát kell a mi időnkhöz hozzáadni. Mire az elveszett éjszakámat kiheverem, már meg is fogom szokni ezt a pár órát.

Nagyon szép kis vizumot kaptam. Próbáltunk képet csinálni róla, de annyi mindent kellene letakarni, hogy már alig látszana ki belőle valami. A fényképezést akkor későbbre hagyom. Fényképezés téren egyesek szerint úgyis van még mit behoznom! Remélem fejlődőképes vagyok és lesznek még olyan képek, hogy csak na! :-))))

Malária: Megfigyeltétek már, hogy ha nem tudsz két megoldás között dönteni, restartolj az egész kérdéssel és a harmadik megoldás lesz a tökéletes? A doki új megoldást talált ki, egy harmadik féle (kombinált) gyógyszert. Kis bökkenő, hogy az egyik összetevőt külföldről kell hozatni. Sebaj, lezsírozta, hétfőre itt lesz. 

Azért haladnak a dolgok. De még mennyi mindent kell megcsinálnom! Az országbemutatót majd vasárnap megcsinálom.

Még van az indulásig pár napom, addig megpróbálok kiokosodni a blog szerkesztés tudományában. Sajnos nincs túl nagy előképzettségem, mert még egy inci-finci kis naplócskát sem írtam sohasem!

A blog ötletét egy kollegám adta. Ő már volt itt Indiában és szerinte megéri összegyűjteni és lejegyzeni az élményeimet. Ha meg már lejegyeztem, akkor (szerinte!) tegyem ezt úgy, hogy más is élvezze. Na erre semmi garancia sincs (mármint hogy élvezetes lesz), de igyekszem megosztani a tapasztaltakat. Ez a forma szerintem a lazaságából fakadóan is jobb, mintha minden ismerősömnek e-mailben számolok be. Ebben semmi kötelezettség sincs. Aki akarja már itt abba is hagyhatja. Ha meg tetszik és érdekli akkor akár rendszeresen akár rendszertelenül is olvashatja.

Többek kifejtették (persze pasik!), hogy ha már blogot írok, valami "izgalmasabb" témát is fejtegethetnék. :-)))) Már blog címet is kitaláltak: Márta-szutra. Hát most inkább maradok az indiai élményeimet taglaló blognál. :-))) 

Igyekszem valami strukturált formát adni majd az egésznek, hogy a dátum mellett jobban el lehessen igazodni a bejeygzések között. Bár még gőzöm sincs hogyan kell, de majdcsak megtanulom. Az első lépést megtettem. Illetve tettük, megnyitottuk ezt a blogot. Köszi Gergő! :-))))

Ja, hogy hova (és főleg miért) is megyek? Indiába egy hónapos szakmai továbbképzésre. A képző központ Delhitől nem messze van. Az egy hónap alatt jópár szakmai kirándulást is szerveznek, ahol még többet láthatunk Indiából.

Még nem voltam Európán kívül, szóval nekem biztos minden újdonság lesz!

Az első indiai élményemet hétfőn egy hivatalos ebéden már megszereztem: végigettem egy menüsort. Hogy milyen volt? Leginkább bizarrnak nevezhetném. De majd biztos megszokom! :-))))) Az ubokaleves kicsit furcsa volt, de kellemes izű. Az első meglepetés akkor ért, amikor az előételként felszolgált édességnek kinéző étel annyira csípős volt, hogy nem győztem levegő után kapkodni. A currys csirkének már óvatosabban álltam neki, az meg szinte egyáltalán nem volt csípős. A csirke mellé felszolgált zöldségalapú szaftos cuccokról nem tudtam eldönteni, hogy ezek köretként szolgálnak-e vagy szép sorrendben egymás után kell-e őket megenni. A kenyérszerű csapatit ami segített volna, hogy a csípős dolgoktól ne akarjak köhögőrohamot kapni, csak a legvégén szolgálták fel. Maradt a vízivás! Na majd okosodom!

A felkészüléssel nem állok túl jól.Remélem holnapra lesz repülőjegyem és akkor legalább azt fogom tudni, hogy mikor indulok és ami ennél is lényegesebb, mikor fogok megérkezni Indiába.

Az oltásokat már mind beadattam. Na az nem volt semmi! Beoltottak tífusz, tetanusz, hepatitis és még ki tudja mi ellen. Már csak a malária gyógyszer van hátra. Azt hittem, ha a sok  szurin túlleszek, már sok gondom nem lesz az oltásokkal. A maláriával elleni szerekkel meggyűlt a bajom. Mivel India fertőzött területnek számít és én épp a monszun után megyek, ajánlatos malária ellen védekezni. Az általánosan felírt Lariam nevezetű szerről azonban többektől hallottam, hogy sok pszichés mellékhatása van. A hallucináció a legenyhébb. Többek halálfélelemről, rémálmokról és hasonló "élményekről" számoltak be. Na ezt kihagynám. Még keresem a megoldást. A másik szernek azonban olyan horribilis ára van (azt naponta kell szedni)!