Na ez már a harmadik bejegyzés! Ma a legközelebbi barátaimnak, kollegáimnak (és aki hirtelen eszembe jutott) megküldtem a blog elérhetőségét. Köszönöm a sok pozitív visszajelzést és biztatást!!! A blog az egyeninformáltságot szolgálja, ettől még a "személyes"  kommunikációs formák megmaradnak. Igyekeztem a levelekre reagálni, de mivel gmailes címre van átirányítva a levelezésem, abban kezdő versenyző lévén, remélem nem az összes levél feladója kapta meg a választ. Na majd ügyesedem. Vagy ezt már írtam néhányszor? :-)))) Hát úgy látszik ez ilyen időszak lesz.

Biztos én csinálok valamit rosszul, de az idő közeledik és én meg alig haladok a teendőimmel.

Már lassan elkezdtem "összepakolni" a bőröndömet. Igyekszem a már kimosott és vasalt ruhát nem felvenni. De játszóruhában mégsem járhatok dolgozni!

Már egy egész patika van odakészítve. És egyre nő a kupac. Hogy fogok én a 20 kilóba beleférni?! A kollegáim akik már megjárták ezt az utat, jobbnál jobb tanácsokkal látnak el, de minden tanács  a bőrönd elleni merénylet. Még ruhacsipeszt is kellene vinni, mert a kinti szárításhoz elengedhetetlen. :-((((

És mivel a Himalájába is megyünk, melegebb ruha is elkél. A légkondiról már ne is beszéljünk. A világnak azon a táján vagy ezerrel pörög a légkondi vagy nem működik. (ezt állítják a már ottjártak)

Persze nem csak az útra készülődés miatt vagyunk ennyire beszorítva a feladatokkal. Holnap lesz a családi szüret is a szüleimnél. Persze szőlő alig van és különben is ki akar itt szőlőt szedni? Ez a családról szól, a szüret csak fedősztori. :-))) Ja ez nálunk úgy 50-60 fő szűk rokonságot jelent :-)))  Nem is tudom miért is mondja az uncsitesóm, hogy Giovanniék Sziciliából? :-))))  És mivel az apukám 85. szülinapja is közeledik, hát egyben azt is megünnepeljük. Három emletes torta, régi családi és szüreti képek kivetítése, a jászsági (apukám odavaló) asszonykórus (ezek az unokatesóim :-)))) ), ja és rengeteg kaja, sok-sok beszélgetés, meg jó társaság. Na ennyi személyes még úgy gondolom belefér egy blogba.

És még egy kis személyes. Jó érzés tapasztalni, hogy akik nekem fontosak és persze akiknek én is fontos vagyok, azoktól egy ilyen út előtt mennyi pozitív jelzést kapok. Nem akarnék senkit fenyegetni, de visszajövök és nem is olyan soká!!! :-)))) A pozitív jelzés persze néha "copfhuzogatás" formájában jelentkezik. :-)))) Na de mint tudjuk a férfiak nem mindig tudják kifejezni az érzéseiket (üzenet FL-nek: ezek tények és nem pasielleneség).