Húúú, már ennyi ideje itt vagyok? Repül az idő!

Ma szabad napunk van, remélem minden elmaradt dolgomat pótolni tudom. Ezek főleg leveleket jelent, illetve az itteni előadásomat be kell fejeznem.

Az internet azonban kezd kimaradozni.Tegnap például egész délután és este nem volt elérhető. A köztes időben (és persze amikor én is gép közelben vagyok) igyekszem egy-egy levelet elküldeni. Remélem ezt a napi beszámolót is normálisan be tudom fejezni. Ettől persze most még kapkodósabb lesz és még több helyesírási hiba kerül bele. (a sok elütésért már úgyis elnézést akartam kérni, de nem mindig hagyja magát utólag javítani és akkor benne marad)

Szerintem a tegnapi nap indulhat a legunalmasabb nap címért. Semmi csili-vili sztori, csak szürke inidiai hétköznap. :-)))

A nap nagy részét ugyanis az előadások tették ki. Ezekre semmi panaszom nem lehet. Az első pasi (professzor Mumbaiból, ex Bombayből) kifejezetten szórakoztató volt. Rég szórakoztam ilyen jól egy előadón. A fickó max 160 cm volt, kissé pocakos és tipikus sötétbőrű (erről majd később) indiai. Az elméleti előadását gyakorlati esetek bemutatásával fűszerezte és azokat szó szerint eljátszotta. Fantasztikus volt! Loius de Funes semmi hozzá képest!. Mikor a verekedést néző, lámpaoszlopnak támaszkodó rendőrt (mert ugye a verekedésbe ott sem avatkozik be a hatóság ha épp a körzethatár másik oldalára esik :-)))  ) mutatta be, szinte láttam a lámpaoszlopot a karját és lábát keresztbetevő és flegmán bámuló rendőt figurája mögött. Mennyivel érdekesebb így előadva a száraz elméleti tananyag!

Az őt követő hölgy (aki egyébként gyönyörűen beszélt angolul, de erről is később) kapcsán elméláztam, hogy bár teljesen különböző az arcberendezkedésünk, a kulturális hátterünk, a viselkedési normáink, mégis a kisugárzás mennyire nem ezektől függ. Ez a hölgy tipikus példája volt a végtelen nyugalmat és bölcsességet (és okosságot) sugárzó nőtípusnak. Nekem mindig a tévedhetetlen benyomását keltik, akik mindig tudják (és meg is cselekszik) a helyes dolgokat. Miért nem vagyok én ilyen? :-)))

Este volt az első party. Nem mondható valami sikersztorinak, pedig a házigadák valóban mindent megtettek. Valószínű még mindenki új és feszélyezettebb.

Az elején volt egy kis malőr, mert a meghívó nem tisztázta, hogy milyen öltözködés az elvárt (ezt ugyanis a meghívóban/hirdetésben fel szokták tüntetni és ezzel elkerülhető, hogy egyesek túl, mások alulöltözzenek). Na itt is ez történt, bár ezt fűszerezte, hogy többen átöltöztek (szerintem többször is:)))) ).

Mikor én visszajöttem az edzőteremből kb fél órával a kezdés előtt, már többen kinn ültek a hallban, teljes nemzeti viseletükben (na itt bajban vagyok, mert még az arabok tunikáját és fejfedőjét sem tudom megnevezni, de majd pótolom). Ezen felbuzdulva én is formálisabb ruhát választottam. Mire viszont visszértem, a teljes arab delegáció suhogósban és papucsban feszített. :-)))) Közben mások is megérkeztek nemzeti ruhában vagy öltönyben, őket meg visszaküldték, hogy ez nem ennyire formális party. :-))) (Én eldöntöttem, hogy nem csinálok majmot magamból, maradok amiben vagyok, legfeljebb elegánsabb leszek). Mire ők átöltöztek, mások is megjelentek nemzeti viseletben. Erre a suhogósak átváltottak rendes öltönyre (gondolom már ők sem akartak tök hülyét csinálni magukból :-))  ). Na így azután teljesen vegyes lett a társaság, viszont remekül mulatott mindenki ezen a bohóckodáson. Így is épp elég nemzeti visletes lett és nem győztünk velük fényképezkedni. Sajnos az én képeim közül csak egy sikerütl, de majd beszerzek még másoktól és teszek fel ide. Megbeszéltük, hogy tartunk egy olyan napot, amikor (mindenki aki hozott) felveszi a nemzeti viseletét és akkor lehet fényképeket készíteni.

Igértem két dolgot:

Az egyik a bőrszín. Úgy látom kétféle árnyalat típus van. A világosabb barnához európaibb arc tartozik (a reklámokban és a médiában ezt látjuk), de sok igazán sötét, néha majdnem fekete bőrű indiai van. Ha tudom ezt majd képpel is próbálom illusztrálni.

A képekkel azért vagyok bajban, mert a való életbe alig van lehetőségünk kimenni. Amikor meg kiszabadulunk, hát nem lehet minden nekünk tetsző dolgot lefényképezni! (szerintem!) Sokszor érzem, hogy úgy fotózzuk őket, mint a majmokat a ketrecben. Szóval keresem az alkalmat, hogy valódi képeket csináljak Indiáról.

A másik téma az angol nyelv. Azt már otthon is tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értem az indiaiakat. Mielőtt pánikba estem, a nemzetköziseink megnyugtattak, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Az indai angol (ezek szerint van ilyen) ugyanis tényleg nehezen érthető nekünk, de majd megszokom. (mikorra???????!!!!!) Egyébként kétféle indiaival találkoztam: az egyik (számomra még mindig érthetetlen) ezt az indiai angolt beszéli, a másik ellenben angolokat meghazudtoló kiejtéssel beszél (na őket szeretem! :-))), mert értem).

A szári iránt érdeklődőknek üzenem, hogy az egyik résztvevő (a korábbi képen látott hölgy) megígérte, hogy lefényképezhetem száristól, mindenestől!

Főzés ügyben is körvonalazódik a dolog, azt hiszem közkívánatra marad a palacsinta. A kolleganőm akkora sikert aratott vele, hogy az itteniek azt "rendelték" .

Szikh ügyben a kommentben olvasott kiegészítéshez még sms-ben érkezett információ (köszi FL, de ha nem írsz e-mailt, nem tudok válaszolni, mert nem tudom kívülről az e-mail címeket, a hivatali e-mailem él) szerint nagyon félelmetes emberek, mert mindig hordanak kést magukkal. Hosszú a hajuk, mert azt tényleg nem vágják csak betűrik a turbán alá (nem ezt hívják szőnyeg alá söprésnek? :-)) ) és mindegyiknek szikh a családneve. Ezt én is olvastam, de felhívták a figelmet, hogy minden szikh neve szikh, de nem minden szikh nevű szikh. :-))) Na ez már bugyuta vicc volt, de így van.

Most pedig mára befejezem, mert el akarok menni még az edzőterembe. Igaz, hogy a hasizmaimat külön-külön érzem tegnap óta. aúúúúúúú!!! Nekem ott eddig nem is volt semmi! (nyaf-nyaf) Na de kutyaharapást szőrével! :-))) és különben is két kiló minuszt ígértem. (balgaság volt!)

Egyébként is gyakorlatilag szinte csak én maradtam. Mindenki berohant egy óriás plázába. Brrr. Én nem bukom rá (mi a baj velem?), szóval inkább maradtam és legfeljebb megnézek egy filmet (a könyvtár tele van tök új dvd-kel!) az edzőterem után. Este meg nagyon korán fekszem, mert holnap Agra. na az aztán az igazán csili-vili turista látványosság! remélem sok képet csinálok. Ja reggel ötkor gyűlekező reggeli után!!!! Szörnyű. :-(((( Párnámat bekészítettem a táskába :-))))