Itteni mérce szerint  :-)))

Köszönöm a reneteg hozzászólást, kiegészítést kommentet! Látom Laci is megjelent a szinen a maga humorával. :-))) Akkor nekem nincs is nagy hátsóm! Nem eszem vonaton!

Adós vagyok a Magyar Intézet látogatásommal. Ez sok értelemben sikeres, másrészt viszont sikertelen volt. Kezdem a rossz hírrel. Nem sok mindent láttam (a könyvtáron kívül semmit) belőle, ugyanis alig maradt időm a látogatásra. Mert Indiában vagyok és itt a max háromnegyeded órás út jó másfél órát tart.Miért is? Hát....... mert Indiában vagyunk?A bejegyzés címe ez is lehetne: taxizás Delhiben. 

Megbeszéltem a portával, hogy 11.20-ra kérek egy taxit, ami elvisz a városba. 11.45-kor befutott egy pasas, no taxi tábla, óra stb. Megegyeztünk 500 rúpiában, ami kb 2500 Ft, de azért itt nagy pénz. És még folyamatosan arra panaszkodnak, hogy a legfőbb cél a korrupció visszaszorítása és az átláthatóság erősítése (maradjunk a megteremtése fogalomnál, ugyanis erősíteni azt lehet ami már csírájában fellelhető).

Én azért készültem: térkép előzetes tanulmányozása, pontos cím. A portán lévő hölgy elmagyarázta a taxisnak, hogy hova kell menni (cím, nem messze az Indiai kaputól).

A közel fél órás késés miatt bosszankodva ugyan, de megnyugodva beültem a pasi mellé és irány a város. A metro építés miatt volt egy apró dugó, de egyébként a szokásos forgalom. Ekkor igazán ellazultam, jó vagyok időben. Azt érzékeltem, hogy kb beértünk a városba, ekkor az órámra néztem és elégedetten hátradőltem, max negyedóra az Indiai Kapu. Ekkor az emberem valamit makogott, odahúzott a járdához (persze a lüktető forgalommal mit sem törődve) kipattant és az út szélén lődörgőktől kérdezett valamit. Úgy nézett ki, mint aki útbaigazítást kér. Azt kért!!!!

És még az Indiai kapunál sem voltunk!!! Egy útbaigazítással megúsztam az Indiai kapu elérését. Tudom, hogy röhejes, de még ekkor sem fogtam gyanút, hogy itt nagy bajok lesznek. Az utca megtalálása tövábbi kb 20 percet és kb három kiugrálást jelentett. Na, végre, megvan. ( Mintha az Andrássyról kellene a Szív utcát megtalálni. Na ez annyira nem kutyakakis. :-))) )

Eddigre már jól kifutottam az időből, kb háromnegyed egy volt és nekem 2-kor vissza kellett indulnom. Igyekeztem megnyugodni, mert attól, hogy leordítom a pasi haját (ami egyébként nem is stílusom) nem lesz több időm és végülis már az utcában vagyunk, pár perc és odaérünk. Majd ezzel az idővel gazdálkodom jól.

Kényelmesen hátradőltem, mikor az emberem ismét kipattant a kocsiból és (mint megtudtam) megérdeklődte merre van a magyar intézet. Na itt kaptam sokkot!!! Ekkor két kollegám figyelmeztetése jutott eszembe. Az egyik szerint meg ne kérdezzek itt senkitől semmit, mert bár nem tudják a választ akkor sem bántana meg azzal, hogy nemet mond, tehát válaszol valamit. Köszönöm Feri, a megfigyelés alapos volt, erre bizonyítékot is szereztem. Ugyanis elindultunk az elenkező irányba, ami mellékesen egy dupla záróvonal és 6 hömpölygő sáv átvágását is jelentette.

A másik szerint ne európai fejjel gondolkozzak. Na de ha nekem olyan van!!!!!!!!! :-)))) Az eddigi három hétben próbáltam ezt az utóbbi szabályt betartani, de most nem bírtam megállni és megkérdeztem, hogy mivel van házszámunk (ami egyáltalán nem egyértelmű, de erről később) mi lenne ha ez alapján keresnénk. Leintett. És mivel sem utcatáblákat sem házszámokat valóban nem láttam, hagytam magam.

De csak addig, míg az egyik megkérdezést követően átmentünk egy keresztutcába, mert valami ba......arcú az út szélén úgy vélte, talán arra. Ekkor elővettem a határozott modoromat és közöltem a pasival, hogy el ne merje hagyni az utcát, irány vissza. Közben észrevettem egy 36-os számot, majd később egy 22-est. Ebből az európai logikámmal arra következtettem ,hogy a páros oldalon vagyunk és jó irányban haladunk (ja eddigre kb öt további megálláson és kétszeri visszaforduláson voltunk túl.)

Az órámra már rá sem mertem nézni. Elképzeltem ,hogy visszamegyek a képző központba és elmesélem mindenkinek, hogy kb 4-5 óra távollét után nem találtuk meg az intétzetet és csak autóztam sok pénzért...... Nagyon főlúzernek éreztem volna magam. :-((((

Innen kezdve kezembe vettem az irányítást. Kockáztattam (mert ugye itt tényleg semmire sem megyünk a logikával).Okostojásom valami újabb hülye utasításai alapján meg akart fordulni, de nem engedtem, mondtam menjen csak előre, az egyes számnak az utca első házának kell lennie a másik oldalon. Bingóóóóó! Az idő 1.10. Azaz alig maradt egy órám.

És innen következik a történet sikeres része. :-)))

Az intézet vezetője, gazdaságisa és könyvtárosa nagyon kedvesen fogadtak és amennyire persze az idő engedte jól elbeszélgettünk. Elláttak anyaggal és tanácsokkal. Ebben a pillanatban éreztem, hogy "Segítség! Már csak 10 napom van és mennyi mindenre nem jut már időm!!!" A könyvtáros hölgyben (Ágiban) egy nagyon kellemes embert ismertem meg, akivel azonnal ezer megbeszélnivaló témát találtunk. Alig tudtam elindulni. Nem tudom ki hogy van vele, én az ilyen találkozásokat mindig veszteségnek élem meg. A realitás az, hogy soha többet nem találkozunk, pedig reneteg mondanivalónk lenne a másiknak. De az ilyen látogatások sajnos ezzel járnak. Talán még otthon egyszer...

Az anyagok mellett a látogatás másik hozadéka, hogy felvettük a kapcsolatot egy itt dolgozó, néptáncos magyar hölggyel (Csilla) aki bevállalta, hogy kedden eljön a képző központba és táncházat tart nekünk.

Ja a taxis végül 600 rúpiát kért, mert ugye plusz 10 km-t keringett és ez neki pénzbe került!!!!!!!! Be kell valljam, eddire már annyira elfáradtam ,hogy lesz..tam a + 100 rúpiát. Végülis sikerrel jártam, koncentráljunk a további teendőkre!

Hogy ne maradjon ez a bejegyzés se képek nélkül, beteszem a képző központról készített fényképeimet, hogy lássátok milyen klassz helyen is vagyunk bezárva.

 Ja ma volt a főzés. Túléltem (megúsztam). A palacsinta isteni lett. Persze nem lett Gundel, mert a hozzávalók beszerzése valahogy elmaradt. Miért is nem vagyok meglepve? :-)))

Majd este felteszem a képeket és holnap írok róla. Meg a mai ünnepről is. Mint nálunk a karácsony. Napok óta durrogtatnak, ünnepelnek. Mi persze ide beszorulva, mert a telep vezetősége nem merte felvállalni, hogy ezt a nemzetközi társaságot kiengedi a "veszélyes" tömegbe. :-(((

 A képek az aranykalitkáról.