És még egy kis kiegészítés Shimláról. Igyekszem az interneten is utánanézni annak amit leírok, mert a helyszínen nincs idő mindent megjegyezni, mégha tudom is, hogy fontos lenne. De persze az én történelem ismereti hátterem hagy némi (????) kívánnivalót maga után, hát még a memóriám! :-) Szóval tényleg szívesen fogadok minden kiegészítést (javítást). Még mindig azon a véleményen vagyok azonban, hogy Indiához és így az én élményeimhez is szervesen hozzátartozik a történelmi és egyéb háttér információ.

A hazautazás előtt ugyanis még ellátogattunk az alkirályi (kormányzói?) rezidenciába, ahonnan a nyári hónapokban egész Indiát irányították. Az egész épület annyira angol!!! Mindegyikünkben felmerült a kérdés, hogy ilyen utakon megközelíthető (vagy inkább nem megközelíthető) épületből hogy lehetett egy ekkora birodalmat irányítani??? :-))

Azzal, hogy az épületet teljes szépségében megőrizték, sikerült megőrizni a történelmi hangulatát is. Az ember valahogy azt érezte, hogy az alkirály vagy Gandhi bármikor beléphet az ajtón. :-)) Sajnos nem lépett be senki. Pedig micsoda képeket készíthettünk volna! :-))))

 Nagyon érdekesek voltak a képek, amik a régi időket idézték. Nekem az épület legfőbb nevezetességének tekinthető eseménynek, a Simlai konferenciának a képei tetszettek a legjobban. Ezt a konferenciát 1945-ben hívták össze, melyen valamennyi akkor számító vezető (angolok, hinduk, szikek és muzulmánok) részt vett. A – végül sikertelenül zárult – megbeszélést tekintik az utolsó esélynek az egységes India megteremtésére. Fura volt megérinteni azt az asztalt, aminél Gandhi és Nehru is ült.

Engem megfogott, hogy a kiállított képek ott készültek, ahol épp voltunk. Különösen, hogy korábban egyik szabad délutánunkon megnéztük a Gandhi filmet, ahol szintén megelevenedett a konferencia.

Aki esetleg (hozzám hasonlóan) nem tudta, 1947-ben a korábbi India hindu és muszlim országra szakadt: a mai Indiára és Pakisztánra. Az indiaiak örök sérelme azonban, hogy a két országnak a másik valláshoz való hozzáállása nagyon eltérő. Míg Indiában a muzulmán népesség kb 10 %-ot tesz ki, addig Pakisztánból az összes hindunak el kellett jönnie. És persze pl Kasmíron a mai napig folyik a vita.

És akkor hadd meséljek arról is, mennyire irigylésre méltó, ahogy itt vélekednek a saját történelmükről, országukról. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ezek a hétköznapi és gondolom a tanultabb emberek véleménye. Tudom, hogy ez megint patetikusan fog hangzani. Akivel csak beszéltem (és ugye azért mindenki el tudja képzelni, hogy ez nem kevés mintát jelent :))) ), mindenki nagyon büszke arra amit ez az ország elért. Nem hallottam, hogy az angolokról mint egy megszálló, gonosz hatalomról beszéltek volna. Gandhit (csak szerényen) mint a nemzet atyját emlegetik és mindig nagy tisztelettel mondják ki a nevét, legyen az főiskolás lány, előadóink vagy egyszerű emberek akikkel a vonaton ismerkedtem meg. Mindig megkérdezik és valóban választ is várnak, hogy mi tetszik az országukban. És szinte elszállnak a büszkeségtől, ha elismerjük az erőfeszítéseiket. És ez nem jelenti azt, hogy ők nem látják a mérhetetlen mocskot, rendetlenséget, szegénységet, a lakosság egyhamradát érintő irástudatlanságot stb. Nekem mégis az tetszett, hogy arra akarnak koncentrálni, amit előrehaladtak, nem ami még hátravan. Ebből azt hiszem tanulhatnánk.

Volt ebben a pár napban egy másik meghökkentő történet is. A korábban említett iskolában Sathya Sai Baba vallási guru (?) elvei szerint vezetik az iskolát. (mi meg már egy kis Waldorf iskolától is úgy odavagyunk). Ő – amúgy szerényen - önmagát az isten (nevezzük inkább legfőbb hatalomnak) második avatarjának (legfelsőbb lény inkarnációja) tekinti. A hinduizmus szerint ha jól értem, ilyen újjászületésre akkor kerül sor, ha az emberiséget a helyes útra kell terelni .Megjegyzendő, hogy az első inkarnáció egy muszlim fakír volt. A képen baloldalt az első inkarnáció, baloldalt pedig Sai Baba látható.

 

 

A harmadik inkarnációval pedig eléri a célját, azaz az összes vallást az univerzális szeretet közös testvériségében egyesíti. Hát azt hiszem nagy célt tűzött ki ez az ember magának!!!

A fő helyen az iskolában és a hozzá tartozó templomban az ő képe lógott.

Ha már ennyire eltértünk a témától, akkor még egy érdekesség. Először azt hittem, hogy valamit félreértettem. Nem értettem félre. Itt aztán biztosítják az egyen informáltságot!!! Indiában csak az állami tv és rádió adhat le híreket. Hát a magyarázatot még nem sikerült kiderítenem. Na jó, persze így azért könnyebb!! :-))))

Úgy érzem, ez a bejegyzés olyan üres. :-)))

Teszek be még pár aranyos képet Mr Kolumbiától (ő látható a majmokkal) Neki szuper gépe van, rengeteget fotóz. Mindig átmásolom az ő képeit is a gépemre. :-))

Mindenki szerint az állat és gyerek hálás téma. Akkor most növelném a népszerűségi indexemet! :-)))) Vagy már elérte a maximumot?