Úgy látom elég ingadozó lesz a beírásaim "érdekességi foka". Azokon a napokon, amikor a nap nagy része a tanfolyamról fog szólni, nem lesz sok mesélnivalóm az India iránt érdeklődőknek. Ezek majd elmélkedősebb levelek lesznek. Persze velem rengeteg dolog történik, de ez a szűk családom és baráti körömön kívül mást esetleg nem is érdekel. Ilyenkor lehet lapozni. Erről szól a napló. Persze amikor megyünk valahova, akkor majd nem győzöm leírni.

Ma az első típusú nap volt. Délelőtt elkezdődött hivatalosan is a tanfolyam, aminek első programjaként fogadott minket az indiai társintézmény vezetője. Hogy ne féljünk magunkban, néhány indiai kollega is lejött a köszöntőre, így már megtelt a terem és sokkal jobban nézett ki, mintha csak mi 40-en lettünk volna. :-)))

  Igy néznek ki a tanfolyam résztvevői. Az összes földrész képviseltetve van, van itt kenyai, laoszi, Maldív szigeteki és még sorolhatnám. Az érdekességekről majd úgyis írni fogok.

Érdekes volt látni, hogy az indiai intézmény hölgytagjai mind száriban voltak. Ez persze lehet hogy csak nekem meglepő, de itt nem hordanak mást sem a hétköznapi életben sem a munkahelyen.

Hadd ejtsek itt néhány szót a száriról. Nem mint különleges viseletről, mert erről az ételekhez hasolóan gyűjtöm az információkat és majd később egyben megirom. Minket európaiakat előre figyelmeztettek (a megjegyzésekből gondolom, hogy másokat is), hogy itt nem illik fedetlen vállal, rövidebb szoknyában stb járni. Ma megnéztem ezeket a bebugyolált nőket. Hát sokkal több van kinn belőlük, mint egy fedetlen váll. A szári alá ugyanis egy épp mell alatt végetérő pólót vesznek fel. A szárinak az alsó része gyakorlatilag olyan, mint egy hosszú bő szoknya. Attól felfelé meg csak a vállukra vetik. Azaz nyomokban teljesen kilátszik az alatta lévő felsőtest, amin csak egy ici-pici, rövidke póló van. Ebből következően ezeknek a nőknek a melltartó alattól a köldökükig kinn van a hasuk és a hátuk (szerintem ez látszik is a kék száris hölgyön) . Ez szerintem semmivel sem kevésbé kihívó, mit egy spagetti pántos ruha! A társintézmény munkatársai vannak a képen. A turbános úr szikh. Ők is indiaiak, de a vallásuk eltérő. Külön közösséget alkotnak és jól felismerhetőek, mert turbánt hordanak és szakállt viselnek. Ha valaki esetleg többet tudna róluk (vagy van ideje utánanézni), mindenki okulására szolgálna. 

A buszúton odafelé átgondoltam ezt a blog dolgot. Sőt a magam és India viszonyát. Rájöttem, hogy én nagyon jól akarom itt érezni magam és a szépet és értékeset akarom meglátni és megláttatni mindenkivel. Persze koszos, szürke bla, bla, bla.  De ha csak ezt akarom látni, akkor nem kellett volna idejönnöm, akkor budapesten is elmehettem volna szafari túrára a nyóckerbe. 

Szóval igyekszem nem balti állambeli kolleganőm példáját követni, aki egész nap sopánkodik. Itt vagyunk, hozzuk ki belőle a legtöbbet. És ha kell, hát főzni fogok (ha mást nem, hát teát :-)))  ). 

Ma már megtapasztaltam a dugót, ami egyébként változó, néha száguldottunk, néha meg álltunk (az utak egyébként jellemzően többsávosak). Azok a kis sárga ketyerék a motoros riksák, álljon itt erről is egy kép. Sikerült végre lekapnom, hogy utaznak a nők száriban motoron. Mint a női nyeregben.

Köszönöm kis családom támogató kommentjeit. :-)))) Már nem is tűnik annyira reménytelen vállalkozásnak ez a főzés. A bemutatkozásnál kiderült, hogy rajtam kívül még két nő nem tud főzni (és csak az egyik egyedülálló!). Már nem is érzem magam annyira fogyatékosnak. :-))) Mert ez annyit tesz, hogy nemzetközi szinten a 12 nőből 3 nem tud főzni. :-))) Érdekes arány!! A szamoai és kenyai hölgyek  pedig felajánlották, hogy a technikai részekben segítenek. Alakul a dolog!

És akkor hadd irjak a végére egy kis személyeset is! Teljesen meghatódtam a férjem és kis családom támogató reakcióján! Na nem úgy általában, mert ha nem lenne ilyen családom, én nem lehetnék itt és még sok mindent nem csinálhattam volna meg az életben. De ha valakik, hát ők aztán tudják, hogy mennyit tudok a konyháról. :-))))

(Néha úgy érzem, hogy a kommentek családi levelezésé alakulnak, de ez abból fakad, hogy épp velük van a legkevesebb időm levelezni, amiért elnézést kérek tőlük, de ők úgyis tudják, hogy szeretem őket és sokat gondolok rájuk :-))) Még a hörcsög után is küldtem egy legyet, hadd játszanak.)