Aúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú. Nagyon korán volt reggel!!!!!!  Nagy magyar blogger elődöm (Szkander bég - ki ő?) itt Indiában biztos nem nyafogott. De ő biztos többet aludt, mint én. :-)))) Viszont ő maláriában halt meg, én meg szépen szedem a gyógyszeremet! (nem fognak ki rajtam az undok szúnyogok!)

Különösen kellemetlenné tette a felkelést, hogy itt a reggelek és az esték olyanok, mintha a befőttek között ülnénk a dunsztban. Nagyon meleg van és rettentően párás a levegő (a szúnyogokról már ne is beszéljünk!). Otthon legalább a reggelek és esték hoznak a nagy meleg után egy kis megkönnyebbülést.

A busz uttal kezdem, mert az ezalatt látottak is hozzatartoznak a valosaghoz, ugy gondolom ezt is fontos leirnom  (épp annyira érdekes volt, mint az a sok gyönyörűség, amit Agrában láttunk). Es ezzel senkit nem elszornyulkodtetni akarok. Itt ez van, igy elnek az emberek. Biztos vagyok azonban, hogy legtobbszor sokkal boldogabbak, es nem sopankodnak ennyit. Ez persze talan nem olyan nehez, hisz ok jopar ezer evben gondolkodnak es jopar eleten at akarjak megvalositani onmagukat. Mi ebbe a nehany (70-80) evbe akarunk mindent belesuriteni. :-)))) Esetleg sokak számára érdektelen lesz, de ez is hozzátartozik az élményeimhez.A kepek a buszból keszultek, igy a minoseguk kivánnivaló hagy maga után.  

Az utak mentén kisebb nagyobb megszakításokkal (nekem max egy-két  kilométernek tűnt) falvak (házsokaságok) sorakoztak.

Közöttük a földek jó része műveletlen, gazos, bokros mezők mindenhol.A településeknél az utak mentén megjelennek a különböző lakóalkalmatosságok. Bajban vagyok a szavak hasznalataval is. Vegyuk pl a haz szot! Ez itt jelenthet afrikai kunyhora emlekezteto kunyhot, satrat (na nem rendeset, hanem olyat, mint amit a hajlektalanok epitenek a parkokban), badogviskot, epp osszedolo, vagy soha fel sem epulo hazat is. A képen a család ott lakott a ponyva alatt. Még homokozó is van a gyerekeknek)

Sejtem ezek a gyerekek nem jarnak minden nap iskolaba. A multkori eloado no meselte, hogy van egy nagy allami projektjuk: az iskolakban ebedet adnak a gyerekeknek (ha jol ertettem egesz India szerte, ami onmagaban is hatalmas feladat). Ezzel a taplalkozasi szint emelese mellett azt is remelik, hogy ezert elmennek a gyerekek az iskolaba.

Ide kivankozik meg egy erdekes megjegyzes szinten a holgytol, ravilagitva, hogy mennyire kulonbozo a megkozelitesunk. A 3e (lenyegtelen mi ez) elvet mi Europaban negyedikkent a kornyezetvedelem (environment) e-jevel egeszitjuk ki. Ok az egyenloseget (equity) hangsulyoztak. Es ez alatt nem a nemek kozotti egyenlosegen volt a hangsuly, hanem a javakhoz valo hozzajutas egyenlosegen. Mikor rakerdeztunk, hogy mi van a kornyezetvedelemmel, annyi volt a valasz, hogy ez egyelore nem olyen fontos szempont (olyan uri huncutsag), amig a kiadasaik jo resze szocialis programokra megy (amig nem biztositott minden gyereknek a rendszeres iskolaba jaras es etkezes). Mikozben lathatolag eleg sokat koltenek infrastruktura beruhazasok is (utak, vasut). Meglepodve tapasztaltam, hogy a jo allapotu, csili-vili epuletek jo resze iskola (public school) vagy egyeb oktatasi intezmeny volt.

Az egesz uton ugy ereztem, hogy itt minden mozog. Na nem kapkodva, csak olyan komotosan, lodorgosen, de mozog. Az országutak menten emberek mennek valahonnan valahova (mindig asvanyvizes palackot szorongatva).

Mint korabban irtam, nem az ut szelere lehuzodva, hanem ahogy jolesik. Persze ez annyira nem is szamit hisz az autok is ossze-vissza, nem egyenes vonalon kozlekednek. Sok buszt lattam (errol meg nem sikerult kepet csinalnom, mert vagy ok mozogtak vagy en). A zöld kis kotlókergetőkbe az utakon 8-10 ember is belepréselődik. Némelyek félig kilógnak vagy egyszerűen a szélére felkapaszkodnak.

A kis platós teherautók sem maradnak kihasználatlanul. Ha van hely elfekszenek, de néha annyian állnak, mintha heringesdobozban lennének, máskor meg állat és ember egy kupacban.

És ne feledjük a biciklit és kordélyt sem.

Nekem a fő meglepetés, hogy mennyire elterjedt közlekedési eszköz a traktor (vagy ahhoz nagyon hasonlatos valami). De itt nem tűntek annyira lassúnak, mint otthon.

Viszont rengeteg mindent és mindenkit elszállítottak. Nem egy közülük a belső sávban döngetett előttünk.

De persze ez itt nem gond, ha előzni akart a sofőrünk, akkor egyszerűen dudált és megelőztük a külsőbb sávban. Vagy itt így kell? Kissé megkavart ez a baloldali közlekedés. Ami jobbra tarts-ot jelent, mert az autók nagy része belül vagy legfeljebb középen ment. Előzéshez egyébként használatos a duda. Minden nagyobb autó hátulján ott van, hogy Horn please (dudálj kérlek). Ha előzésbe kezdenek (bármit, de balról), akkor dudálnak egyet.

 Az utak mentén ezekben a kalyibákban zajlott az élet. Reggel megint egy csomó fogatmosó, vagy a közkútnál mosakodó embert láttam (némelyiknél csak úgy habzott a szappan!). Le az inget (vagy mindent), mosdás, majd vissza az inget.

Később folyt a főzés és a napi teendők.

Ennyi heverésző embert még nem láttam, mint errefelé! Vagy itt az út mellett csinálják, nem otthon? A riksások elhevertek az ülésen, míg utasra vártak. A buszvezető egy asztal(?) lapot fektetett az ülések tetejére és azon aludt, a teherautósofőrök a kocsi tetején. Rengeteg tákolt fekvő alkalmatosságot láttam, de volt, aki a járdaszerű betonon, vagy a két sávot elválasztó betonsávon szundikált a földön.

És a teheneket se feledjük ki a közlekedők és pihenők közül. (a tehenek képe nem akar csatolódni)

 A településeknél rendszeresen megjelentek az út menti "kávézók" olyan Easy rider öcsém stílusban indiai módon előadva. A férfiak ültek a székeken vagy feküdtek egy kordélyon és (gondolom ahogy itthon is) eszmét cseréltek. 

 Na a mi utunk teljesen hagyományos volt. Légkondis, függönyös autóbusz, kellemes indiai zene (hát a nap végére már zengett a fejem ennyi nyivákolástól :-)))  ). Útközben megálltunk egy Mcdonaldsnál. Épp olyan volt, mint otthon (ez a lényege?). Ta-ta-ta-tammmmmmmmmm! Megettem életem első ételét kinn a valóságban. És itt szeretném megdicsérni a bélflóráimat. Szépen helyt álltak. Semmi bajom. Igaz a napi reggeli "fertőtlenítő" kortyot lenyomom. Brrrrrr :-((( (azzal kezdem, így mire leérek reggelizni, a zuhanyzás és készülődés végére elmúlik a szédülésem). És nem csak meki volt ám! Délben egy elegáns szálloda étterme (na jó, lehet, hogy ezt túlélni  nem számít érdemnek :-)))), de délután egy útszéli étteremben teáztunk. Szóval bravo gyomrocskám csak így tovább!!!

A mi utunkhoz a "kíséret" is hozzátartozott. Odafelé nem vettem észre, nem tudom. Agrában egy kekiszínű kisteherautó vezetett fel minket és kísért mindenhova. Hazafelé meg kéklámpás villogó felvezető (rendőr?) autóval jöttünk végig Agrától Delhiig (150 Km?). Egyébként is mindenhova legalább 6-8 ember kisért és fogott közre és terelgetett minket. Nekem kicsit túlzásnak tűnt az őrzésünk, de persze a fogadó intézmény óvatos, nehogy valami bajunk essen.

És a végén hadd álljon kedvenc kisfiúm képe, akivel a McDonalds előtt találkoztam.