Mondhatnám azt is, hogy kit érdekel az utazás, a lényeg, hogy itt vagyok. :-))) Fura, de reggel még lett volna miről irni, de így egy nap után már elveszti a jelentőségét. Így is hosszabbodnak a beírások. Egyébként ennél unalmsabb utam tán még nem is volt. Na jó, az elején az orosz légitársaság nem volt annyira lelkes az én pakolási teljesítményemtől és a hat kiló túlsúlyt több, mint 20 ezer forintra taksálta. :-((((
Én nem tudom mi van errefelé a repülőkkel, de mindkét célállomásra jóval előbb értünk.
Azért nem szeretném megfosztani az olvasóközönségemet egy aprócska élményemtől és az út ennél több szót nem is érdemel. Mindkét gépen meglehetősen jóvágású sztuvifiú volt (az elsőn egy 30-as olaszos típus őszülő halántékkal). Nem tudom, hogy az ő pr-osuk hova tette a szemét, de az etetéshez olyan suszterlegény feelingre hajazó kis sötétkék köténykét köttetnek fel velük, amitől minden férfias kisugárzásuk garantáltan romba dől! Brrrrrr.
A kollegáim felkészítettek, hogy az első sokkoló élmény majd a reptéren ér a szagok és a rengeteg, nem idén barnult ember láttán. Hát vártam, vártam, de csak nem jött az élmény, gondoltam, akkor legalább valami hasznosat is csináljak és pénzváltás után elindultam kifelé. Én ugyanis egy szinte teljesen kihalt reptérre érkeztem, ami épp olyan volt, mint a többi. A következő "élménynek" a reptérről való kilépéskor kelett volna letaglóznia a tömeg és a hőség miatt. Nekem ez sem jött össze. A környezet kissé olyan volt, mint amikor mondjuk 20 éve tőlünk keletre lévő, már nem magyarlakta területen leszállt az ember a vonatról. A hőség? Hát persze nem volt hideg, de miután tegnap 11 óta csak ezerrel menő légkonditól szenvedtem nem esett rosszul egy kis meleg. Valójában a (nekünk) magas páratartalom okozott rossz érzést. A többiek szerint ebben nagy adag szmog is van. Nem tudom, de olyan érzés, mintha folyamatosan egy melegházban lenne az ember.
És ezután következett India. De egyáltalán nem sokkolóan, inkább olyan szeretnivalóan. Megpróbálom visszaadni az első, a reptérről bevezető út élményeit, bár ezeket a dolgokat látni (is) kell.
Az összkép nagyon szürke, mintha mindig mindenki piszkos lenne (mert jórészük az is?). Egy kivétellel: az iskolás gyerekek egyenruhája (mely főleg fehér) csak úgy virított a városban. Mint egy Tide reklám. Óriási volt a kontraszt a sok koszos, eleve szürke, barna, kék árnyalatú ruhát viselő férfi tömeg és a hófehér egyenruhák között. Ezt az ellentétet még fokozta, hogy a fiatal korosztály rohangászott, nevetett, ugrabugrált, míg a többi ember lődörgött, álldogált, vagy ballagott.
Az épületek szintén koszosak, szürkék, jórészük romos vagy épp romossá válik. Ha leesett egy csempe, ottmarad, majd még egy és még egy és egy idő után szépen elmállik és elromosodik az épület. És ezek még épületek. De itt van ennél lejjebb is. Hasonló úton jöttünk be, mint az Egér út. No ott az út mellett időnként bádogból épített házsorok jelentek meg, ahol családok (hogy egyben hány azt nem tudom) laknak. Vagy egy útelágazás háromszögének a füvén egy felvert sátorban laknak jópáran.
Ennyi fogát mosó embert én ilyen rövid idő alatt még nem láttam! Sok helyen álltak a bádogviskó előtt gyakorlatilag rongyokban és komótosan mosták a fogukat. Úgy látom a jobbmódú háztömböket bekerítették és őrzik. De ezek sem paloták csak olyan társasház formák, legtöbbje szintén szürke és elhanyagoltnak kinéző.
Mivel nincs járda, az emberek az út szélén csalinkáznak (nem a szélére lehúzódva). Azaz mintha az Egérút szélén sétálhatnának (lődöröghetnének) gyalogosok. Igaz az autóknak mindegy, mert itt semmi szabályt (szerintem egyébként a balra tartson kívül nincs is) nem tartanak be. Az én sofőröm a két sávot elválasztó vonalon ment. De azt következetesen tartotta. Néha átmentünk a szembejövő sávokba (középen elválasztó sziget volt) és abból a legbelsőt elfoglaltuk. Ha valaki egyébként szabályosan jött velünk szembe, akkor kikerült és kijjebb folytatta az útját. Ez eléggé bevett szokás lehet, mert nem integetett senki. A dudát a másik figyelmeztetésére használták jórészt. Elmaradt az (állítólag) állandó dugók élménye is, mivel 80-al száduldottunk be a reptérről. És így elmaradt a fényképezés lehetősége is.
De biztos lesz még mindenre lehetőség. Egyébként magamnak is ismételgetem (hátha egyszer el is hiszem), mert az ember legszívesebben azonnal behabzsolná Indiát. Próbálom türelemre inteni magam, de miért menne itt jobban ha otthon sem megy. :-))))
Folytatva a közlekedést. Nem tudom, hogy vannak-e egyáltalán lámpák a kereszteződésekben, de olyan, mintha mondjuk a Hungária és Thököly kereszteződést egyenrangúsítva kellene balra kanyarodni. Aki erősebb, az megy. Ezt persze motoros kis riksa, biciklis riksa, autó, teherautó és busz szereplők tömegével képzeljük el. Aki egy kis rést lát, az megy. Én valahogy nem aggódtam, de ez a hülyék bátorságának tűnhet. Itt mindenki így megy, csak tudják. Ők ugyanis halál nyugodtak.
A házakhoz hasonlóan az utak is (és minden) így néznek ki. Rengeteg elkezdett, majd évek óta abbahagyott út van. Ha a szegélykővől kiesett egy, ottmarad, sejtem évekig. majd kiesik kettő és így tovább. Néha a normális utat kb döngölt út kinézetű rész váltja fel, majd megint normál aszfalt.
Mikor beértem a reptérről aludtam két órát ebédig. Utána úgy döntöttem, hogy ebéd után nem fekszem vissza, mert ezt a 3,5 órát át kell valahogy hidalnom. (a szobám és iszonytatóan recsegő ágyam! Ja a ruháim nem azért vannak a széken, mert ilyen rendetlen lennék, hanem mert nincs olyan vállfa ami ruhák felakasztására alkalmas lenne)
Mégcsak 7 óra van othon, de itt már fél 11. Az itteni idő szerint le kellene lassan feküdnöm, mert reggel kelni kell. Gondoltam ha elég álmos vagyok, akkor át fogom tudni aludni az éjszakát és holnapra már nem itteni idő szerint fogok működni. Na majd meglátjuk. Álmosnak elég álmos vagyok. :-)))
Délután bementünk egy bevásárlóközpontba. Leraktak előtte és másfél óra múlva jöttek értünk. Akár egy otthoni pláza. Nekem dögunalom. (na a lányaim tobzódtak volna! de el ne mondja nekik senki) A kínálat sokszor ugyanaz vagy nagyon hasonló, az árak hasonlóak. Egyébként tényleg mindent lehet kapni.
Volt azonban néhány érdekesség. Minden vásárlóra kb 4-5 eladó jutott. Nem tudom, hogy nekünk szólt-e ez a figyelmesség (csak hogy érezzük, hogy "törődnek" velünk), de ahogy beléptem, a sarkamba szegődött egy eladó (szó szerint!) és árnyékként követett. Ha levettem valamit szinte a képembe hajolt, hogy ő is megnézze az árat. Volt, hogy lehajoltam valamit megnézni és mire felegyenesedtem, egy fiatal emberrel találtam magam szemben kb fél méter távolságra. Eljátszottam a gondolattal, hogy megviccelem őket. Ha én balra indulok, elindul-e, majd visszamenve, visszajön-e. Mint abban a Latabár filmben, amiben a tükörképével játszik. :-))))
Az elején kicsit zavart, de meg kellett szokni. Mint ahogy azt is, hogy megbámulnak. Még kora délután zavart, hogy elővegyem a fényképezőgépet és lefényképezzem az életüket, mint a majmokét a ketrec mögött. De ők is épp így bannak velünk. Azért, mert fehérek vagyunk? Én ma egy spagetti pántos ruhában, azaz fedetlen vállal voltam (jelzem 38 fok van, még Mr Tanzániának is melege volt). Majd holnap igyekszem jobban betakarózni, hátha kevésbé leszünk látványosság.
Az üzletekben szinte csak férfi eladó van, de az tömegével. Mindenhol. Még a szárit áruló ruhaboltban is vagy 8 pasi dobogókon állva emelgeti a hosszú anyagokat és mutatja a dobogó előtt fotelban ülő nőknek.
Az üzletközpontba való belépéshez a férfiaknak motozáson, nőknek táska átvizsgáláson kell átesniük. A rágómat veszélyesnek minősítették (mire is?) és elkobozták! :-((((
Mielőtt azonban az üzletközpontbqa mentünk, beugrottunk egy kozmetikai szalonba (!) és kiszedettük a szemöldökünket
(a mauritiusi hölgy ötlete volt, de hogy fényképet csinálhassak én is alávetettem magam a torturának). Mint a képen is látni, ezt egy fehér cérnával csinálják, aminek a képen felfelé menő szára a szájukban van. És persze még az áldozat két keze is kell a művelethez.
És a mauritiusi hölgy, akiről azt kell tudni, hogy a homlokán lévő pont vörös, azaz házas és minden nap cseréli.
És egy kép egy híres jógiról. Náluk két hete volt és egy stadiont megtöltöttek a hívei (ja, ők alig vannak többen egymilliónál!). Nálunk meg a Madonna koncertnek kerítünk akkora feneket!
És akkor a csapat egy kisebb része.
