Talán a legvégéről a legegyszerűbb kezdeni. J)) Ilyen tempó mellett sajnos az események folyamatosan felülíródnak és nincs időm folyamatosan rögzíteni őket, így sajnos sok érdekes és fontos dolog egyszerűen kihullik a rostán. :-((
Na, de hol is vagyunk tulképpen? Shimla a Nyugati Himalája lábánál fekvő kis városka. Fejlődését annak köszönhette, hogy a Brit India „nyári fővárosa” volt (március és október között).
Ha nem lenne teljesen világos, Indiában a 45 fokos nyarat, több hetes monszun követi és az elviselhető időszak csak ezután, azaz kb. most következik. Persze az elviselhető az én értelmezésemben, vagyis most Delhiben kb. 30 fokok voltak, néha magas páratartalommal. El tudom képzelni, hogy a napot nem látott briteknek mennyire elviselhetetlen lehetett ez a hőség, így aki tehette a helyekbe menekült.
Akkor merítsük ki az időjárás témát: itt Shimlában most, azaz október első hetében reggel csípős hideg (7-10 fok), napközben napsütéses időben kb 20 fok volt. Ez esőben nyirkos 7-10 fokot jelent.
Én persze már a rénszarvasokat keresném. :-))
A város egy kis ékszerdoboz kb 2000-2200 méteren. Ma persze turisták által zsúfolt hely. Szerencsére mi a turista szezonon kívül vagyunk, így csak a helyiek által zsúfolt városkát találtunk.
Gyönyörű kis bevásárló utcája (a Mall) kanyarog fel a hegyen tele helyes kis boltokkal. Persze csak azoknak akik kapnak közben levegőt.
A gerincen egy korzóként meghatározható ún. Ridge húzódik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre.
Itt ismét olyan érzésem lett, hogy talán nem is Indiában vagyok? Pontosabban megerősítette azt az érzésemet, hogy nemcsak a Delhiben tapasztalt kosz, rendetlenség, koldusok és utcán sátrazó, fetrengő tömegek jelentik Indiát.
Remélem a képek magukért beszélnek (sajnos a tömeget nem sikerült illusztrálnom, mivel az összes képet egyik reggel indulás előtt csináltam. Mire ugyanis este visszaértünk, már olyan sötét volt, hogy se a tömeg se a lényeg nem látszott volna. Igy az utóbbira szavazva reggeli előtt futottam egy kört a gépemmel :-))) ).
A legfőbb meglepetést azonban a főtér jelentette. Mintha egy kis német városkában lettem volna. (ha a hasonlat rossz, akkor a nálam okosabbak javítsanak ki!).
Sajnos azonban mégisem Nyugat Európában vagyunk, a házakat mindenféle táblákkal aggatják tele és össze-vissza átszabják. :-(((( Itt talán még nem olyan hatékony a műemlékvédelem és a környezetbe illő kiegészítőkről sem hallottak még. Persze ismét ne fanyalogjunk, mert Budapesten is körülnézhetnénk e téren. :-((((( És itt hadd álljon egy pozitív példa is. A Himalajában tilos a műanyag zacskó használata (no tescos és kínai csíkos szütyőke!). Persze a kis városka mellett sok egyéb kellemes és talán kevésbé kellemes élményben is volt részünk. És itt a kívánt célpontok megközelítését az első helyen kell szerepeltetnem. A kanyargós hegyi utak komoly kihívást jelentettek mind a sofőröknek, mind a csapatnak (ez utóbbit nem részletezném :-))) Milyen a mi formánk?! A Himalájában nincs műanyag zacskó. No comment :-))) ). Tizen kilométereket tettünk meg kb 40 km/óra sebességgel olyan utakon, ahol max egy busz fér el. Ezzel nincs is semmi baj, ezek lettünk volna mi. :-)))De a többiek nem így gondolták és szembejövő forgalom is volt. :-) Azt hiszem ezt is inkább képekkel illusztrálnám.
Csak hogy mindenki teljesen képben legyen: az utat nem szegélyezi korlát, sőt legtöbbször az út széle is hiányzik (pontosabban jókora darabok leszakadtak belőle). Ja, maga az út is. :-))
És alatta a függőleges meredek több száz méteren. A képek nem a gépem miatt olyan homályosak néha, hanem az aszfalthiányos poros utaktól. Gondolom azt nem is kell irnom, hogy ezek nem bekötőutak, hanem AZ ÚT képei. De ezek a dolgok rajtunk kívül senkit sem zavartak. A helyi járat dudálva tolt le minket az útról, mert a fent említett tempót lassúnak találta. Ja, a menetrendet itt is tartani kell! :-))))
Az állatokkal való kapcsolatom továbbfejlesztése érdekében Kufrit kis lovakkal közelítettük meg. :))
Hogy ne csak történelmi ismeretekkel bővítsem a tudásotokat egy további állatkép. Ha sejtésem nem csal, valami jakféle.
És a helyi turistacsalogató népviselet (egy turistán, mert épeszű heyli ilyeneket nem hord :-))) )
A helyet egyébként azért látogattuk meg, mert gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre. Na ezt takarom én. :-)))) Többen reklamálták, hogy a képeken nem szerepelek. Hát, ez valóban így van, ha az ember a gép másik végén van. Különben meg engem otthon úgyis mindenki újra látni fog és becsszó semmit sem változtam. :-)))) (üzenem annak aki hiányol: vissza fogja még sírni Indiát! :-)))) ) Sejtésem szerint kb 2500 méteren vagyunk.
És a nap végére hagytam a számomra legkedvesebb élményeket.
Egy újabb gyönyörű kert, ahol egyik ebédünket költöttük el. Remélem a kertben a majmok is jól látszanak. :))
Egy újabb kisfiú. :)) 
És a meglátogatott iskolából néhány kép. Az utastársam ugrálókötelezik, ha ez nem derülne ki egyértelműen J)). A technikája helyett – ami egyébként nem is volt olyan csapnivaló - azokra a vidám tekintetekre hívnám fel a figyelmet. :))Folyt köv, mert ki tudja meddig lesz internet....
