Még van az indulásig pár napom, addig megpróbálok kiokosodni a blog szerkesztés tudományában. Sajnos nincs túl nagy előképzettségem, mert még egy inci-finci kis naplócskát sem írtam sohasem!

A blog ötletét egy kollegám adta. Ő már volt itt Indiában és szerinte megéri összegyűjteni és lejegyzeni az élményeimet. Ha meg már lejegyeztem, akkor (szerinte!) tegyem ezt úgy, hogy más is élvezze. Na erre semmi garancia sincs (mármint hogy élvezetes lesz), de igyekszem megosztani a tapasztaltakat. Ez a forma szerintem a lazaságából fakadóan is jobb, mintha minden ismerősömnek e-mailben számolok be. Ebben semmi kötelezettség sincs. Aki akarja már itt abba is hagyhatja. Ha meg tetszik és érdekli akkor akár rendszeresen akár rendszertelenül is olvashatja.

Többek kifejtették (persze pasik!), hogy ha már blogot írok, valami "izgalmasabb" témát is fejtegethetnék. :-)))) Már blog címet is kitaláltak: Márta-szutra. Hát most inkább maradok az indiai élményeimet taglaló blognál. :-))) 

Igyekszem valami strukturált formát adni majd az egésznek, hogy a dátum mellett jobban el lehessen igazodni a bejeygzések között. Bár még gőzöm sincs hogyan kell, de majdcsak megtanulom. Az első lépést megtettem. Illetve tettük, megnyitottuk ezt a blogot. Köszi Gergő! :-))))

Ja, hogy hova (és főleg miért) is megyek? Indiába egy hónapos szakmai továbbképzésre. A képző központ Delhitől nem messze van. Az egy hónap alatt jópár szakmai kirándulást is szerveznek, ahol még többet láthatunk Indiából.

Még nem voltam Európán kívül, szóval nekem biztos minden újdonság lesz!

Az első indiai élményemet hétfőn egy hivatalos ebéden már megszereztem: végigettem egy menüsort. Hogy milyen volt? Leginkább bizarrnak nevezhetném. De majd biztos megszokom! :-))))) Az ubokaleves kicsit furcsa volt, de kellemes izű. Az első meglepetés akkor ért, amikor az előételként felszolgált édességnek kinéző étel annyira csípős volt, hogy nem győztem levegő után kapkodni. A currys csirkének már óvatosabban álltam neki, az meg szinte egyáltalán nem volt csípős. A csirke mellé felszolgált zöldségalapú szaftos cuccokról nem tudtam eldönteni, hogy ezek köretként szolgálnak-e vagy szép sorrendben egymás után kell-e őket megenni. A kenyérszerű csapatit ami segített volna, hogy a csípős dolgoktól ne akarjak köhögőrohamot kapni, csak a legvégén szolgálták fel. Maradt a vízivás! Na majd okosodom!

A felkészüléssel nem állok túl jól.Remélem holnapra lesz repülőjegyem és akkor legalább azt fogom tudni, hogy mikor indulok és ami ennél is lényegesebb, mikor fogok megérkezni Indiába.

Az oltásokat már mind beadattam. Na az nem volt semmi! Beoltottak tífusz, tetanusz, hepatitis és még ki tudja mi ellen. Már csak a malária gyógyszer van hátra. Azt hittem, ha a sok  szurin túlleszek, már sok gondom nem lesz az oltásokkal. A maláriával elleni szerekkel meggyűlt a bajom. Mivel India fertőzött területnek számít és én épp a monszun után megyek, ajánlatos malária ellen védekezni. Az általánosan felírt Lariam nevezetű szerről azonban többektől hallottam, hogy sok pszichés mellékhatása van. A hallucináció a legenyhébb. Többek halálfélelemről, rémálmokról és hasonló "élményekről" számoltak be. Na ezt kihagynám. Még keresem a megoldást. A másik szernek azonban olyan horribilis ára van (azt naponta kell szedni)!