Azaz a rózsaszín (inkább vörösesbarna) város. Valójában ez a kirándulás még a második héten volt, de akkor a következő napok eseményei elsodortak és az újabb kalandok felülírták ebben a fantasztikus városban látottakat.

Semmi esetre sem szeretném azonban ha kimaradna, mert épp olyan csodálatos volt, mint az eddig bemutatottak.

Jó motiváció az is, hogy az utolsó (már itthon írt) bejegyzéseimre is a korábbihoz hasonló pozitív reagálások érkeztek. :-))))

Az úton érdekes volt látni a modern India alakulását. A képen is jól érzékelhető a sokat emlegetett ellentmondás: a modern épület tövében a megbújó bádogviskók.

Jaipur Delhitől alig 300 kilométerre van, Rajasthan állam fővárosa. Meglepően kicsi város, mindössze 2 milliócska lakosa van. A wikipédia szerint India Párizsának is nevezik. Hááááát, ez azért túlzás, de ha valaki arrajár, kár lenne kihagyni.

Ez is tervezett város, csak kicsit régebbi, mint Chandigarh. Szép kis rendezett városnak tűnt.

1727-ben II. Jai Singh Maharadzsa alapította. Miért volt szükség város alapításra? Az eredeti főváros a hegyen található Amber volt (az itteni erődről majd még később), de a maharadzsa idejében úgy virágzott a gazdaság, hogy kinőtték a hegyen lévő erődvárost és a lenti síkságon új város alapításáról döntött. Tervét 8 év alatt meg is valósították és felépült egy 9 blokkból álló, szabályos alaprajzú város, melyet hét kapuval tarkított masszív városfallal vettek körül. Az egyik kapu párszáz évvel később, mai forgataggal.

És miért rózsaszín város? 1876-ban a Walesi herceg látogatása alkalmából, a herceg tiszteletére valamennyi házat rózsaszínűre festettek (hát nekem elég beteg ötletnek tűnik). Hogy mennyire rózsaszín az egész ezt mindenki a képek alapján eldöntheti. :-))))

 A környékről még annyit érdemes elmondani, hogy itt már erősen sivatagos terület van. Ebből következően itt a teve a háziállat. :-))) Na persze a szokásos tehén invázió mellett. :-)))

A város fő attrakciója a Szelek Palotája (Hawa Mahal). A palotát egy következő maharadzsa a háremhölgyeinek építtette.

Innen háborítatlanul nézegethették a város forgatagát. Az öt emelet magasan sorakozó (állítólag 953) áttört kőrácsos ablak valóban impozáns látványt nyújt.

Az Albert Hall-t a korábban is említett Walesi herceg látogatásakor építették.

Jelenleg múzeum van ebben a gyönyörű épületben.

Az este sem maradt izgalom nélkül. Egy szórakoztató központba, wursliba (más elnevezést nem tudok kitalálni) vittek el minket. A fogadtatás nagyon indiai volt.

 

Ahogy az ételek és italok leírásakor igértem, jöjjön a tánc! Ezt a bejegyzést már teljesen itthon írom. Megérkeztem épségben egy újabb (hálistennek)unalmas repülőút után. A bőröndömet a reptéren az első próbálkozásra mért 22 kg-ról néhány feleslegesnek minősített apróság (spayk, szunyogirtó stb) kidobása után sikerült 20,8 kg-ra leszorítani, amit már az orosz légitársaság is elfogadhatónak minősített.

Azóta nagyjából behoztam az alváshiányomat és mivel hétfőn és kedden dolgoztam, az életem teljesen visszazzökkent a régi kerékvágásba.

Van azonban még néhány teljesítetlen ígéretem, szóval még egy kicsit folytatom a blogot. És persze köszönöm a biztatást, de még mindig nem hiszem, hogy az itthoni életemnek lenne olyan publikus része, ami ennyi ember érdeklődésére tarthatna számot. De majd jelzem, ha valóban vége a dalnak. Addig is azonban türelmeteket kell kérnem, mert itthon nincs annyi időm a blogra, mint Indiában.  

Az utolsó napokban a szervezők egy indiai táncesttel leptek meg minket. :-))) Korábbi olvasmányaim alapján sejtettem, hogy ez nem az a műfaj, ami nekem bejön, de ezt mindenki ítélje meg maga.

Az indiai táncot nagyon régre (kétezer évre) vezetik vissza. Az indiai tánc a templomokból indult, ahol a hindu mitológiát volt hivatott eljátszani.  Az indiai táncban nagy hangsúlyt helyeznek az érzések kifejezésére a mimika és a mozdulatok útján. Mi az ú.n. Kathak táncot láttunk, mely észak indiára jellemző klasszikus táncforma. A kathak jelentése: történet elbeszélése.

A táncot néhány egyszerű hangszerrel kísérték. A kézzel vert dob és síp nekem inkább a csörömpölés érzetét keltette. És ezen a szitár nevezetű pengetős hangszer sem segített. :-))))

A ritmus és ütem megvolt, de dallamot az én fülemnek nem sikerült felfedeznie. Ennek következtében a közel egyórás produkció végére leginkább fejfájást kaptam, a katartikus élmény elmaradt. Ez persze csak az én hozzá nem értésemet fejezi ki. A táncosok biztos nagyon színvonalas produkciót adtak elő. Persze mezítláb táncoltak és a talpukkal nagyon hangosan verték a padlót, közben meg csörgött a táncosok lábára erősített csörgő alkalmatosság, ami nagyon jó ritmust adott a táncnak.

A táncesten sikerült néhány videót is csinálnom a fényképezőgépemmel, de ezek túl nagy féjlok, így az interneten kerestem hasonló produkciót és ennek a linkjét is csatolom.

Erről jut eszembe. Az egy hónap alatt jelentősen fejlődött a kommunikációs kézségem. Nyugi nem a beszédemre gondolok! Ennél többet irni és beszélni már nem valószínű hogy fogok. Majd az ebbéli képességeket a lányaim továbbfejlesztik (vagy már megtették és az édesapjuk ezért menekül néha el? :-))) )

Ha az ember rákényszerül, rengeteg dolgot képes megtanulni. Korábban a kommunikációra jellemzően az e-mailt, ezen belül is a Lotust és freemailt használtam. Azóta folyamatosan és párhuzamosan levelezek a freemailem mellett a gmailen, chatelek a facebookon, a gmailen és az MSN-en, illetve blogot irok (ez persze nem csak az írásból áll, hanem a fényképek megfelelő kezeléséből is).  Szerencsére valamennyi üzenetem és beszélgetésem a kívánt címzettnél landolt. Kínosan ügyeltem, nehogy a sok kis megnyitott ablakot összekeverjem. :-)))) Az ilyen szituációk mókásak egy bohózatban, de már nem is oylan viccesek ha velünk esnek meg. :-)))

Rendben, írom, írom, de itthon dolgozni is járok ám és egyéb kötelezettségeim is vannak. Mától egy kis szabit vettem ki és nekiállok az elmaradt anyagok feldolgozásának. :-)))))

Érdekes élmény volt ez a blogírás. Mikor elkezdtem, kételyeim voltak (ahogy ezt le is írtam az első bejegyzésekben) a blog értelmét illetően. Örülök, hogy mégis belevágtam.

Ami az olvasókat illeti, két táborra szakadt a célközönség. Többen időszakos olvasók lettek és a hosszú bejegyzésektől egy idő után visszariadtak. Egy idő után kialakult az állandó olvasótábor (és kommentező tábor).

Nekem a rendszer naponta statisztikát készít, hogy hányan és hányszor töltötték le a blogot. Ez a szám 20 és 40 között ingadozott. Ez nagyon pozitív visszajelzés volt mikor időnként elvesztettem a lelkesedésemet (ami persze főként a kialvatlanságból fakadt).

Az én írásaimat tovább fokozták a kommentek. Én is nagyon sokat nevettem a sok humoros és érdekes megjegyzésen.

Egyszóval jó ötlet volt és örülök, ha teszett. :-))))

Azt hittem a bőrönd tartalmának kérdése már nem merül fel többet ezen az úton. Tévedtem. Ms Guayana tegnap este összekészítette a bőröndjét és kézipoggyászát, ami együtt közel 35 kilót nyomott és még nem volt mindene elpakolva. Azt hiszem ekkor szembesültem a ténnyel, hogy ide nem csak megérkezni kell 20 kilóval, de elmenni is :-)))). (Azaz dönteni kell, hogy esetleg mit hagy itt az ember)

Mivel szeretem a tervszerűséget, stratégiát dolgoztam ki a pakolásra. :-)))) Összekészítem a bőröndömet és kinnhagyom azokat a dolgokat, amelyekről ha nehéz szívvel is, de le bírok mondani. Ugyanis ha kifizetem érte a plusz súlyt, olyan, mintha újra megvenném.

Győzelem. Jelenleg a bőröndöm súlya kb 21-22 kiló, a kézitáskáé kb 6 kiló. Ez összeségében nem rossz. Remélem ennyi még belefér az orosz légitársaság rugalmas utaspolitikájába. Bár nekem idejövetkor elég mohónak tűntek. :-(((( Na majd meglátjuk milyenek az indiai alkalmazottak. (ja és igazán egy két apróságot nem pakoltam be).

Na de térjünk rá a lényegre. Indiai ételek. Előre bocsátom, hogy (ahogy ez tőlem várható volt) nem lettem a téma szakértője. Megjegyzem, a főzés tudományában nálam járatosabbak sem lettek sokkal okosabbak e téren. :-))) Na de itt van fő (legtürelmetlenebb kommentező barátom) Mr Chef, majd ő kiegészíti az írást. :-))))

Na de mégiscsak indiai ételeken tengettem itt az egy hónapot. Lássuk mit ettünk. (hozzátéve azért, hogy igyekeztek a nemzetköziségünket figyelembe venni és olyan ételeket is kínálni amit mindenki megeszik)

Az alapvonás, hogy sokkal nagyobb a zöldség aránya, mint nálunk. Egy svédasztalos kínálatot feltételezve általában két- max háromfajta húst és 10 féle salátát , zöldséget találunk. Tésztát gyakorlatilag kb az egész egy hónap alatt max négyszer ettem.

Mindemellett mindenhol hangsúlyozzák, hogy az ételek (mint ahogy a dialektus, a zene, tánc területenként) nagyon változóak tudnak lenni.

Kezdjük az elején. Itt is esznek levest, de általábam csípős, szóval én nem ettem. Ránézésre egy szintelen húslevesnek tűnt. Nem tudom nálunk mitől olyan jó szines a húsleves, de itt a lének szinte semmi szine sem volt. Nem volt túl gusztusos, pedig én szeretem a levest. De volt pl paradicsom leves is. Persze csípős, szóval az is ugrott.

A főétel kínálatban volt nyers zöldség (paradicsom, retek, uborka stb), párolt zöldség, húsféle, zöldséges étel, rizs (nagyon ritkán krumpli), dal (erről később), curd és persze kenyér.

A húsféle terén nem volt nagy a változatosság, mert birka, csirke, néha hal és kacsa váltogatta egymást (a marha náluk, a sertés meg arab körökben nem túl népszerű). Az állaga legtöbbször pörköltszerű volt. Na ebből a végén már gyakorlatilag nem is ettem. Ugyanis a világnak e tájékán (és ez a negyven résztvevő jó részére is vonatkozott) nem ismerik a kést. Azaz villával és kanállal esznek. (Szerintem ezért) valamennyi hús kb 5-7 centis darabokra lett trancsirozva. Na ha ekkora darabok uszkálnak egy pörköltszaftban, akkor abból ki nem lehet nézni, hogy mi is az pontosan. Ráadásul a jószág teljes egészét belekaszabolják. Ennek eredménye az én, azaz a fogyasztó szempontjából az lett, hogy a tányérra halászott 4-5 darab hús jórésze csont volt. Biztos én nem vagyok egy türelmes típus, de ki a manónak van kedve csonton cuppogni órákat. Mivel jól elvagyok hús nélkül, leginkább akkor ettem a húsból, ha sülthús formájában láttam is, hogy mit eszem. 

A zöldségeket valóban változatosan el tudták készíteni, sült és pörköltállagúan egyaránt.

Na mi is az a dal. Ennek utána kellett néznem, mert ez kötelező kiegészítőnek tűnt a számomra, de a funkcióját nem sikerült megfejtenem. Az igazi funkciója azért volt homályos számomra, mert legtöbbször volt pörköltként elkészített étel is és ennek értelmszerűen volt szaftja is. A dal ugyanis kinézetre, állagra pörkölt hús nélkül.

Az interneten ezt találtam: A dálok – vagyis a felezett hüvelyestermények, mint nálunk a feles sárgaborsó és zöldborsó – az indiai konyha alap-alapanyagai. Ebben nyilván annak is szerepe van, hogy a vegetáriusok számára – akikből Indiában jócskán akad – fontos fehérjeforrást jelentenek ezek a növények. Legutolsó nap pl Dál makhani (indiai lencse) volt a vacsi. Ezt a szaftos valamit a rizsre öntik, még akkor is ha pörkölthúst ettek mellé.

A curd tökéletesen megfelelt a mi aludttejünknek. Ezt a főfogás mellé eszegették. Én ugyan a pörkölt és sülthús mellé nem ettem volna aludttejet, de utána nagyon szívesen megettem egy kis tálkával. Szerintük jót tesz az emésztésnek.

Apropó gyomor. Az indiaiak a csípős ételt a gyomor fertőtlenítésére használják. Na én erre inkább a reggeli egy kupica pálinkát vetettem be. :-))) De be kell valljam, mivel nem volt semmi bajom, az utolsó hétem eltekintettem ettől a megelőzési módtól, mert már a gondolatától is rosszul voltam minden reggel éhgyomorra meghúzni a pálinkás üveget. Brrrrrr.

Az ételek kiegészítéseként még szólni kell a kenyérről. Pontosabban annak hiányáról. A "kenyér" funkcióját itt az ú.n csapati veszi át. A csapati az indiai kenyérlepények közül a legegyszerűbb, legalapvetőbb: nincs benne semmi más, csak liszt, víz és só. Az indiai kenyérlepény finomabb változata a nán. Ez az egyetlen a gyakori indiai kenyerek közül, amely kelt tésztából készül, és ezért kicsit jobban hasonlít ahhoz, amit mi Magyarországon kenyérnek nevezünk.  Nekem palacsinta tészta ízűnek tűnt. És van még a roti, ami hasonlo mint a csapatihoz. Ezekkel a kenyérlepényekkel mártogatják a szaftot.

És meg kell említeni még az ú.n panírt. A panír házilag készített friss, édes sajt. Magában, nyersen meglehetősen ízetlen; nem sokkal jobb, mint az állagban és tulajdonságaiban is hasonló tofu. A panírt az teszi izgalmassá, hogy hevítésre nem olvad meg, így nyugodtan főzhető és süthető. Ezt a sajtot prököltlében úsztatják és ez risszel szintén teljesen komplett étel.

A főételt itt is édesség követte. A legtöbb édesség nem volt túl izgalmas. (legalábbis amit én láttam) Az egyetlen fura szerzemény az ú.n. Gulab Jamun volt. Az internet szerint ez az egyike a legnépszerűbb indiai desszerteknek. Besűrített tejből készült gombócokból áll, rózsa-ízesítésű cukorszirupba áztatva. Az elnevezés gulab szava rózsát jelent, az ízesítésre utalva, míg a jamun egy indiai sötét színű bogyó (a megfőtt gombócok sötétbarna színűek).

Mint a képen látható, a leírás pontos.

Hát ennyit tudtam összehozni az ételekről. Hogy ne maradjak szégyenben, utolsó nap lefényképeztem Mr Kolumbia tányérját (mert olyan jól megkomponáltnak tűnt).

gondolom a tányér tartalma nem szorul sok magyarázatra. A zölségek mellett grillezett csirkehús, rizs, nán és tésztasaláta látható.

Hát nem tudom van-e még aki a Lacin kívül olvassa a blogot.

Legközelebb az indiai táncról szerzett közelebbi tapasztalataimat fogom leírni. :-))) Aki eddig élvezetesnek találta az indiai beszámolót, ebben sem fog csalódni.

Megszereztem Juantól a shimlai Nyári Palota képeit. Gondoltam nem rakom bele utólag, mert így jobban kezelhető. De ezeket nem szivesen hagytam volna ki. Na jo a nevezetes asztalnal nem Gandhi ul, hanem Mr Oman 1 (harom van beloluk) all, de az asztal a lenyeg. Egyebkent epp ez a srac itt vegezte az egyetemet Bombayben (Mumbai). Itt elt negy evet.

A kepen lathato plafon mintaja a Kasmiri reszen elterjedt. Nem tudom igy lekicsinyitve mennyire lathatoak a kepek. Nekem itt kicsit sotetek, de most eleg gagyi gepnel ulok. Na egy probat meger.

a Kicsit ossze vannak keveredve, de itt a szerkesztoben ennel jobban nem tudom sorrendbe rakni.

Mindenkinek jo hosszu hetveget kivanok. Nekem ma van itt az utolso ejszakam. Holnap mar este 11-kor visznek ki a repterre. Szombaton delben mar otthon ebedelek (utana alvas!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ). Ja es hetfon munka. Csak hogy akklimatizalodjak. :-)))))

Meg holnap itt megirom az utolso napok torteneseit.  Ezutan mar csak a Jaipuri kirandulassal vagyok ados. Azt igerem nem hagyom el, mert gyonyoru volt a rozsaszin varos!

Nagy adossagom marad azt hiszem az etelek bemutatasa, de ez meghaladta az en tudomanyomat. Egyfelol ugy erzem mindig ugyanazt eszem, masfelol viszont gozom sincs rola mit eszem. Talan nem vagyok egyedul, mert a kajarol senki sem keszitett kepeket, pedig annyit es annyi helyen ettunk!

Apropo ki mondta, hogy itt fogyni fogok????? Ha hazamegyek gyozzem leadni amit itt felszedtem. Pedig rizst es desszertet mar ket hete nem eszem. :-)))) Igaz nekem nem volt a gyomrommal semmi bajom es mindenevo vagyok. 

Apropo gyomor. A kezdeti talan tulzottnak tuno ovatossagot mar jo ket hete feladtam. Nincs rendszeres fertotlenito kendos keztorles, mindentol valo menekules.

Maradtak az egyebkent otthon is betartando szabalyok: gyakori kezmosas,  mosatlanul nem eszem semmit, csapvizet nem iszom. Kb ennyi. Na jo, utcan meg mindig nem ennek, igy maradt a meki es a palackos asvanyviz. Ezektol eltekintve ugy mukodtem, mint otthon.

Aki Indiaba keszul az alabbi szafari utvonalat javasolom. Nehany ora buszozas a hetes, illetve piros hetes buszon, seta nyilvanos WC latogatassal a Keletiben, majd a Verseny utcanal levo piac megtekintese. 

Ha ettol nem ment el vegleg a kedve, akkor jojjjon batran, mert ha ezeken tulteszi magat az ember, akkor csodaszep dolgokat lathat.

Es ezeket a rettenetes allapotokat mi csak Delhiben lattuk. A tobbi helyen teljesen elefogadhato körülmények vannak. Egy érdekes adatot hallottunk tegnap. Delhi lakosságának a 40 %-a nyomornegyedekben él. Ez persze gondolom nem azt jelenti, hogy koldusok, csak olyan körülmények között él.

Hat azért van ebben az országban mit tenni. Ha csak az 50 % feletti irastudatlansagot veszem. Es azt, hogy meg ma sem minden gyerek jár iskolába. Azt hiszem a mi gyerekeinknek (és persze sok elégedetlen, nyafogo felnőttnek) is nem ártana egy tanulmányi kirándulás Indiába. És mi még a vidéki területeken nem is jártunk. Sajnos ahányan annyiféleképpen emlékszünk, de majd igyekszem utánanézni, ugy emlékszem, a lakosság 80 %-a nem városi környezetben él.

Szoval meg nehany napig nyujtok olvasnivalot utana mar csak az unalmas hetkoznapok kovetkeznek. :-))))

Orsinak névnapja alkalmából küldök egy szép virágot a Simlai nyári rezidenciából. Bolgok névnapot Orsika!

A blog nagy részében pedig az Indiai vasutakról készített összes képet beteszem. Jutalmul a Lacinak, a sok humoros és okoskodó kommnetjéért. (naaaaaaa, nem is én erőltettem ezt a beszélgetést a vonaton! A pasi érdeklődött mindenféléről, csak valahogy erre kanyarodott a szó :-))) ).

Sajnálom Laci, Mr Clombiánál is csak ennyi volt. Ebből is látni lehet, hogy mennyire semmi különös nincs itt a vasútban. Ja sztem a Keleti aluljáróban is találnánk ilyen fekvő alakokat. Na jó, mi nem gombócokként guggolva várjuk a vonatot. :-))) 

Sajnos az etetésről egyikünk sem készített fotót. Csak az utólag hozott pohár paradicsomleves valami rudacskával maradékai láthatók Mr Kolumbia és előttem. 

 Akit a vasuti képek nem érdekelnek, a végére még tettem be néhány (szerintem) jó képet.

 A múltkori blogból eltünt amit leírtam, de most ide újra leírom. (A blogmanó rejtélye :-))) ) Arról már írtam, hogy főleg gyerekek szeretnek megérinteni. A másik kicsit fura szokás, hogy a legkülönfélébb nemű és koru emberek fényképezkednek az emberrel. Illetve velem. Kérdezgettem másokat és eddig ilyet csak a Krisztától (kolleganőm, aki a korábbi turnusban a palacsintát sütötte) hallottam. (ahogy Lacit ismerem gyorsan bekommnteli a fényképezést megelőző beszélgetés (mutogatás :-))) ) koreográfiáját.) Egyes magyarázatok szerint a fiatal fiúknál a trófea mutogatás célját szolgálja a közös kép. (hááááát, ha én max 20 éves srác lennék, nem hiszem, hogy az anyámkorabeli trófeámmal hencegnék, még ha az illető fehérbörű is). De egyébként is a legtöbben lányok (serdülők, fiatal nők) vagy családok. És nem a koldusrétegből.

Magyarázatot nem tudok, de ha nekik ez jó, nekem nem fáj. Igyekszem nagyon aranyosan mosolyogni nekik.

Ezek után én sem nagyon szégyellősködöm és sokszor megkérem a szép nőket, hadd csináljak róluk képet. És láthatólag tetszik nekik. Igaz, meg is mondom, hogy azért mert szépek és gyönyörű a ruhájuk. Ki ne lebegne a föld felett ha ilyennel kérik fel fényképezkedni.

És Mr Kolumbia rátalált a suszterre. :-)))

 Megfejtettem miért dudálnak, mint az örültek! Nincs visszapillantó tükrük! Komolyan. A legtöbb autóról le van szerelve. Ha megvan, akkor meg be van hajtva. Mindkettő! Persze hogy nem látnak hátra. :-)))) Hogy a leszerelésnek mi lehet az oka, azt nem tudom. De mit kell mindennek az okát keresni. Már megint az az európai agyam! Nem, senki ne gondolja, hogy esetleg a nagy tumultus és tömeg miatt, hogy ne törjön le.Akkor Párizsban, Sziciliában, Egyiptomban  és mondjuk New Yorkban sem használnak tükröt?

 

 

 

 

 

Ezt hallani mostanában errefelé mindenhol. Diwali, azaz a Fény ünnepe van. Ez a hindu újév kezdete. A híres indiai eposz, a Rámájana szerint Ráma, az igazságos, isteni uralkodó ezen a napon tért vissza királyságába, Ajódhjába, a gonosz Rávana felett aratott győzelmét követően. Birodalmának lakói lámpásokat helyeztek el az út mentén, hogy kivilágítsák szeretett királyuk hazavezető útját. Világszerte mécseseket gyújtanak ilyenkor a templomokban és otthonokban, hogy így emlékezzenek a jó győzelmére a gonosz felett. Úgy tartják, a szerencse mindenhová belép, ahol csalogatóan imbolygó fényt lát.

Indiában gyakran tűzijátékot is bemutatnak, az emberek pedig kifestik házaikat és feldíszítik az ünnepi alkalomra. Ez a nap a hagyomány szerint a boldog ünneplés és a lelki tisztulás ideje is: a Diwali nem csupán egy új évet, hanem új lelki kezdetet is képvisel. Nekem a legjobban a Wikipédia leírása tetszett ebben a témában. A hindu vallás szerint a fizikai valónkon túl van valami bennünk ami tiszta és örökkévaló. Így ahogy a testi születésünket megünnepeljük, úgy ilyenkor a belső fényünk születését ünnepeljük.

Itt benn is a képző központban és egész Delhi szerte tüzijátékokkal ünnepelték ezt a napot. Még msánap is folyamatos a durrogás.

Egyébként mikor utánanéztem a Diwalinak, láttam, hogy a Krishnások október 20-án az Iparművészeti Múzeumban ünneplik meg a Diwalit. Biztos érdekes lehet megnézni. Na majd jövőre. Nálunk ez a lámpás csalogatta a szerencsét. :-))))

Adós vagyok még a főzés képeivel. Nem volt túl nagy esemény. Nagyon sokan és nagyon finomakat főztek. Persze gőzöm sincs mit, de nagyon jó ízük volt. Az irakiak valami rizseshússzerüt (szerintem jól néz ki),

(és igy készült)

a szigeti népek halas dolgokat. Valóban mind ízletes volt. Az észt csajszi brownyt. (azt hiszem igy irják) Imádom!! Csokis tészta sok-sok és még annál is több csokival.

Nyam-nyam, nekemvaló. Ms Samoa valami piskótás, gyümölcsös, kocsonyás őrületet csinált, aminek szintén el fogom kérni a receptjét, mert nagyon izletes könnyű édesség volt. És persze a palacsinta!!! Ezt én csináltam. Tökéletes volt. Na jó, nem Gundel, de ki bánja? Finom volt az lekvárral, mézzel, kakaóval.

Álljon itt néhány kép a szorgos chefekről, a henyélőkről (ők evésben jeleskedtek) és a boldog végről, a vacsiról.

Valahogy mindig elmaradt, hogy beszámoljak az új nevemről. Már első nap a tanfolyamfelelősünk odasúgta, hogy a Márta név a hindiben olyan embert jelent, aki ver másokat (na majd utánanézek). Gyorsan megkértem, hogy akkor inkább válasszon nekem egy szép hindi nevet. Igy nevezett el Priyának, ami kedves (szép) nőt  jelent és olyat aki mindig ad (segít?) másoknak. Szerintem jól választott :-)))

És még egy elmaradt mese. Úgy vettem észre az elődeim szépen kitaposták a "népszerűség" ösvényét itt a tanfolyamon. Nekem csak fenn kell tartanom. Nagyon jó véleménnyel vannak a magyar résztvevőkről. Mindig a társaság magját adják. És ami ennél is fontosabb, tudják, hogy ránk mindig számíthatnak (mind szakmailag, mind emberileg). Már az első pillanatoktól ha valami beszélgetést, ismerkedést kellett kezdeni, egyből rámmutattak. Ha esettanulmányt kell megoldani vagy aktívabb részvételt akar az előadó provokálni, azonnal nekem szegezi a kérdést. Utána persze jó kis diskurzus kerekedik, a többiek is aktivizálódnak.

Persze engem mindig az első sorba ültetnek. :-((((

Már többen megkérdezték, hogy honnan ismernek engem az itteniek? Engem nem ismertek, de a többiek jó hírünket hagyták itt. Gratulálok mindenkinek! Persze néha terhes ez a nagy figyelem, mert mások bezzeg szundikálhatnak a hátsó sorokban, én meg szerepjátékokban veszek rész (persze 40 ember előtt és angolul. Na de akinek nem tetszik, válasszon mást! ) okosakat kérdezek, értelmesen és érdeklődve hallgatok.

Sőt az utolsó zárónapon is előreláthatólag nekem kell elbúcsúzni és megköszönni a csapat nevében. Szerintem ez nagy megtiszteltetés nekünk.

Na én nem vagyok ilyen okos ám! Megkértem nálam okosabb és ügyesebb kolleganőimet, hogy a vázát készítsék el a búcsúbeszédnek.

És kész az országbemutatóm is! woooow. Megpróbálom csatolni, de nem tudom hogyan lehet.

Tegnap megnéztem a szamos marcipánjaimat is, amit ajándéknak hoztam. Úgy láttam túélték a három hetet, igaz benne hagytam a fóliában és egy dobozban.

Tegnap voltunk Delhiben. Sajnos megint csak a nap egy töredékét töltöttük városnézéssel (Mr Columbia és az én legnagyobb sajnálatára), majd további három órát vásárlással. :-(((( Na de ne elégedetlenkedjünk!

És egy kép, hogy én se hiányozzak senkinek. :-))) Mr Turkeynek bohóckodom a várkisasszonyt aki vár a lovagjára (ja itt sóhajtoznom kellene? :-)))  ) és Ms Samoa lekapta. :-)) Mindenki használja ki az időt, már nincs egy hét és otthon vagyok! :-))))

Délben egy McDonaldsban ebédeltünk. Nem gondoltam volna, hogy egy hónap indiai kaja után elégededetten majszolom a McMaharadzsa menümet. :-)) (tényleg ez a neve. és itt a fantázia ki is merült. a többi a szokásos meki) Bár a hús egy förmedvény volt (pépes csirkedarálék indiaiasan fűszerezve), még mindig jobban emlékeztetett a hazai ízekre. Már kezd a hazai kaja nagyon hiányozni.

És egy újabb érdekes fotó. Még Agrában készítettem. Ezt nem akarom kihagyni.  Már korábban figyelmeztettek rá, hogy ebben a kultúrkörben ha kézenfogva menő férfiakat látok, az nálunk a barátság és nem a nemi vonzódás kifejezése.

Itteni mérce szerint  :-)))

Köszönöm a reneteg hozzászólást, kiegészítést kommentet! Látom Laci is megjelent a szinen a maga humorával. :-))) Akkor nekem nincs is nagy hátsóm! Nem eszem vonaton!

Adós vagyok a Magyar Intézet látogatásommal. Ez sok értelemben sikeres, másrészt viszont sikertelen volt. Kezdem a rossz hírrel. Nem sok mindent láttam (a könyvtáron kívül semmit) belőle, ugyanis alig maradt időm a látogatásra. Mert Indiában vagyok és itt a max háromnegyeded órás út jó másfél órát tart.Miért is? Hát....... mert Indiában vagyunk?A bejegyzés címe ez is lehetne: taxizás Delhiben. 

Megbeszéltem a portával, hogy 11.20-ra kérek egy taxit, ami elvisz a városba. 11.45-kor befutott egy pasas, no taxi tábla, óra stb. Megegyeztünk 500 rúpiában, ami kb 2500 Ft, de azért itt nagy pénz. És még folyamatosan arra panaszkodnak, hogy a legfőbb cél a korrupció visszaszorítása és az átláthatóság erősítése (maradjunk a megteremtése fogalomnál, ugyanis erősíteni azt lehet ami már csírájában fellelhető).

Én azért készültem: térkép előzetes tanulmányozása, pontos cím. A portán lévő hölgy elmagyarázta a taxisnak, hogy hova kell menni (cím, nem messze az Indiai kaputól).

A közel fél órás késés miatt bosszankodva ugyan, de megnyugodva beültem a pasi mellé és irány a város. A metro építés miatt volt egy apró dugó, de egyébként a szokásos forgalom. Ekkor igazán ellazultam, jó vagyok időben. Azt érzékeltem, hogy kb beértünk a városba, ekkor az órámra néztem és elégedetten hátradőltem, max negyedóra az Indiai Kapu. Ekkor az emberem valamit makogott, odahúzott a járdához (persze a lüktető forgalommal mit sem törődve) kipattant és az út szélén lődörgőktől kérdezett valamit. Úgy nézett ki, mint aki útbaigazítást kér. Azt kért!!!!

És még az Indiai kapunál sem voltunk!!! Egy útbaigazítással megúsztam az Indiai kapu elérését. Tudom, hogy röhejes, de még ekkor sem fogtam gyanút, hogy itt nagy bajok lesznek. Az utca megtalálása tövábbi kb 20 percet és kb három kiugrálást jelentett. Na, végre, megvan. ( Mintha az Andrássyról kellene a Szív utcát megtalálni. Na ez annyira nem kutyakakis. :-))) )

Eddigre már jól kifutottam az időből, kb háromnegyed egy volt és nekem 2-kor vissza kellett indulnom. Igyekeztem megnyugodni, mert attól, hogy leordítom a pasi haját (ami egyébként nem is stílusom) nem lesz több időm és végülis már az utcában vagyunk, pár perc és odaérünk. Majd ezzel az idővel gazdálkodom jól.

Kényelmesen hátradőltem, mikor az emberem ismét kipattant a kocsiból és (mint megtudtam) megérdeklődte merre van a magyar intézet. Na itt kaptam sokkot!!! Ekkor két kollegám figyelmeztetése jutott eszembe. Az egyik szerint meg ne kérdezzek itt senkitől semmit, mert bár nem tudják a választ akkor sem bántana meg azzal, hogy nemet mond, tehát válaszol valamit. Köszönöm Feri, a megfigyelés alapos volt, erre bizonyítékot is szereztem. Ugyanis elindultunk az elenkező irányba, ami mellékesen egy dupla záróvonal és 6 hömpölygő sáv átvágását is jelentette.

A másik szerint ne európai fejjel gondolkozzak. Na de ha nekem olyan van!!!!!!!!! :-)))) Az eddigi három hétben próbáltam ezt az utóbbi szabályt betartani, de most nem bírtam megállni és megkérdeztem, hogy mivel van házszámunk (ami egyáltalán nem egyértelmű, de erről később) mi lenne ha ez alapján keresnénk. Leintett. És mivel sem utcatáblákat sem házszámokat valóban nem láttam, hagytam magam.

De csak addig, míg az egyik megkérdezést követően átmentünk egy keresztutcába, mert valami ba......arcú az út szélén úgy vélte, talán arra. Ekkor elővettem a határozott modoromat és közöltem a pasival, hogy el ne merje hagyni az utcát, irány vissza. Közben észrevettem egy 36-os számot, majd később egy 22-est. Ebből az európai logikámmal arra következtettem ,hogy a páros oldalon vagyunk és jó irányban haladunk (ja eddigre kb öt további megálláson és kétszeri visszaforduláson voltunk túl.)

Az órámra már rá sem mertem nézni. Elképzeltem ,hogy visszamegyek a képző központba és elmesélem mindenkinek, hogy kb 4-5 óra távollét után nem találtuk meg az intétzetet és csak autóztam sok pénzért...... Nagyon főlúzernek éreztem volna magam. :-((((

Innen kezdve kezembe vettem az irányítást. Kockáztattam (mert ugye itt tényleg semmire sem megyünk a logikával).Okostojásom valami újabb hülye utasításai alapján meg akart fordulni, de nem engedtem, mondtam menjen csak előre, az egyes számnak az utca első házának kell lennie a másik oldalon. Bingóóóóó! Az idő 1.10. Azaz alig maradt egy órám.

És innen következik a történet sikeres része. :-)))

Az intézet vezetője, gazdaságisa és könyvtárosa nagyon kedvesen fogadtak és amennyire persze az idő engedte jól elbeszélgettünk. Elláttak anyaggal és tanácsokkal. Ebben a pillanatban éreztem, hogy "Segítség! Már csak 10 napom van és mennyi mindenre nem jut már időm!!!" A könyvtáros hölgyben (Ágiban) egy nagyon kellemes embert ismertem meg, akivel azonnal ezer megbeszélnivaló témát találtunk. Alig tudtam elindulni. Nem tudom ki hogy van vele, én az ilyen találkozásokat mindig veszteségnek élem meg. A realitás az, hogy soha többet nem találkozunk, pedig reneteg mondanivalónk lenne a másiknak. De az ilyen látogatások sajnos ezzel járnak. Talán még otthon egyszer...

Az anyagok mellett a látogatás másik hozadéka, hogy felvettük a kapcsolatot egy itt dolgozó, néptáncos magyar hölggyel (Csilla) aki bevállalta, hogy kedden eljön a képző központba és táncházat tart nekünk.

Ja a taxis végül 600 rúpiát kért, mert ugye plusz 10 km-t keringett és ez neki pénzbe került!!!!!!!! Be kell valljam, eddire már annyira elfáradtam ,hogy lesz..tam a + 100 rúpiát. Végülis sikerrel jártam, koncentráljunk a további teendőkre!

Hogy ne maradjon ez a bejegyzés se képek nélkül, beteszem a képző központról készített fényképeimet, hogy lássátok milyen klassz helyen is vagyunk bezárva.

 Ja ma volt a főzés. Túléltem (megúsztam). A palacsinta isteni lett. Persze nem lett Gundel, mert a hozzávalók beszerzése valahogy elmaradt. Miért is nem vagyok meglepve? :-)))

Majd este felteszem a képeket és holnap írok róla. Meg a mai ünnepről is. Mint nálunk a karácsony. Napok óta durrogtatnak, ünnepelnek. Mi persze ide beszorulva, mert a telep vezetősége nem merte felvállalni, hogy ezt a nemzetközi társaságot kiengedi a "veszélyes" tömegbe. :-(((

 A képek az aranykalitkáról.

Belekezdek a Chandigarhi történetbe, mert akkor megint elkalandozom.

Juannal találtam néhány jobb vasúti képet. Ezzel a vonattal utaztunk. És a "várakozó utasok" tömege is hozzátartozik a pályaudvar képéhez. :-)))) Igen, ők így várakoznak. Guggolva és a földön ülve.

Egyébként a városnak nem sok nevezetessége van, azon kívül, hogy tervezett város. Ránk is azért volt ekkora hatással, mert Delhi mocska után felüdülés volt ebbe a teljesen normálisan kinéző városba megérkezni.

Néhány kép, hogy mennyire semmi különös. :-)))

Sokkal érdekesebb volt az a Rock Garden nevezetű park, amiben szemétból és városi hulladékból, illetve csak kőből készült tárgyak vannak.

a gyökérnek látszó dolgok kőből vannak :-)))

A sok szöveg helyett inkább mutatom Mr Kolumbia képeivel, mert ő sokkal jobbakat csinál, mint én.

Túl erős volt a napsütés! :-))) (na, senki se nézzen rám így! Tudom, szakad és hideg van. Itt nincs. Nekemvaló idő :-))) Szeretem!!!! :-))) Mi lesz velem ha hazamegyek. :-((((( Elmegyek téli álmot aludni tavaszig)

Többen hiányolták a csapatról készült képeket. Nem hiszem, hogy sok látszana ennyi emberből. Majd a jövőben igyekszem olyan képeket berakni, amiken van valaki.

És Chandigarhról más említésre méltó nincs is.

Hogy ne legyen hiányérzete senkinek néhány kép a blog írójáról, azaz rólam.

A képem Ms Nigeriával vagyok. Na meg a szállodai ajtónállóval. :-))))

Ugye a tejgyár meglátogatásáról és a város kedvelt kirándulóhelyéül szolgáló csónakázásról nem kell beszámoló?

Hogy folytassam a résztvevők bemutatását, itt egy kép Mr Turkey és Mr Buthánról. :-))) Utána pedig este egy kisebb csapatról és indiai főiskolás kísérőinkről. A nagyon fekete fiú Mr Tanzánia.

Róla jut eszembe még valami. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy azokat az embereket akiknek az angol a hivatalos nyelvük (Kenya, Tanzánia, Nigéria) egyáltalán nem értem. Olyan törzsi dialketusban beszélnek, hogy majom makogáshoz jobban hasonlít a beszédjük. És persze mivel ők tökéletesen tudnak angolul, úgy a harmadik visszakérdezés után úgy néznek az emberre, mintha valami hülyével kellene beszélgetniük: Te majom! Még mindig nem érted???? Persze az elején azt hittem (mint kiderült más is), hogy a hiba az én készülékemben van. De valamelyik nap jót nevettünk, mikor kiderült, hogy nekünk, akik tanultuk és persze tökéletlenül tudjuk a nyelvet, komoly nehézséget okoz az "angol anyanyelvűek" megértése.

(Ejtsd: Csándigár)

Most épp visszafele haladok az időben, mert egyébként sohasem érném magam utol.

 

és egyáltalán nem taknyos az orruk! :-)))

Mármint a gyerekeknek, mert utánuk a helyi rendfenntartó erők képviselőinek képe következik. Persze nem a szépségükért, de klassz egyenruhájuk van. És büszkén pózoltak Juannak. Igaz előtte kedvesen mosolyogva megdícsértem a különleges egyenruhájukat, aminek a látványa nélkül sem Kolumbiában sem Magyarországon nem tudnának aludni. :-)))

És még néhány szép kép Shimláról. Ugye hogy zsúfolt a Mall? (babák! nem vettem semmit! :-(((( Tudom, én vagyok a legrosszabb anya :-(((  )

De a korzó nála is kihalt (persze együtt voltunk reggel :-)))  ).

Holnap megyünk tovább Chandigharba. :-)))

Zuhanyozás közben eszembe jutott, hogy talán a Youtube-on keresztül átmegy egy kis indiai hangulat amíg a Shimlát folytatni tudom :-))) Nekem ugyan hindi nyelven akarja csak a Youtube-ot behozni, de azért sikerült eligazodnom. :-)))

https://www.youtube.com/watch?v=b0smZGU2VxA

Ez a legújabb menő CD a fiatalok körében. Megvettem. Szerintem nem rossz.

Remélem meglehet blogon keresztül hallgatni. Ha nem akkor Dhoom 2 a lemez címe és crazy kia cím jelenik meg (nekem legalábbis)

Persze a buszon és egyéb járművön nem ezt hallgatjuk. :-)))) Az leginkább macskanyávogásra emlékeztet. Erre is próbálok példát keresni, és folytatni az oldalt, de addig is a koránkelőknek egy kis ébresztő.

https://www.youtube.com/watch?v=uczPKofqvQI

Ez mintha egy kicsit más India lenne! :-)))) És én a videót nem is láttam a lemezen!

Itt is nagyon változnak a dolgok. De erről majd még később.

https://www.youtube.com/watch?v=A3vCJWXoLmg

Ez is a lemezről van. Ez már kicsit indiaisabb.

De nekem ez tetszik a legjobban: My name is Ali

https://www.youtube.com/watch?v=ZleNxpDXV5U

Ja a videók senkit se tévesszenek meg, ilyen jó pasik itt a valóságban nincsenek! :-)))

A nők viszont gyönyörűek!

Szerintem mindenki ismeri ezt a mondatot. Itt többszörös jelentősége lett.

Ez persze csak a szokásos uncsi magyarázkodás, amiért képtelen vagyok bármit irni. Egy órája van internet megint. Viszont fél óra múlva irány a Himalája (lába).

Utána két hét következik, amikor ki sem dugjuk innen az orrunkat. Na majd akkor....... :-)))

Jó hétvégét mindenkinek!

Köszönöm a rengeteg mókás, komoly, kedves és főleg támogató kommentet!!!!

(Ilyen messze felértékelődnek (NEM! ÁTÉRTÉKELŐDNEK!) a dolgok. )

Na akkor közkivánatra (a lányaimtól) egy kis piaci körséta. De itt nem a zöldségárakat fogjuk megtudni, hanem azt, hogy milyen is egy igazi indiai piac. Bár szerintem ez olyan turista piac, de ne elégedetlenkedjünk.

Mielőtt ráfordulnánk a célegyenesre, egy kis kultúra és életképek Indiáról.

Az India kapu Delhiben. Hogy mi az, majd a kommentezők elmodják (ha nekem kell most utánanéznem, akkor nem lesz piaci kép, mert már majdnem éjfél és holnap reggel 5.30-kor találkozó!!!  :-((((  ).

És hogy ne feledjük, hol vagyunk. Mentségükre szolgáljon, hogy kb. 50 fok volt árnyékban.

És hogy otthon is érezzük magunkat egy kicsit.

Itt is épül a metró. Pont akkora gőzerővel, mint otthon. Nekem úgy tűnt itt is évek óta van felásva minden. Akkor már minket utolértek. :-)))

És hogy még jobban lássuk a hasonlóságot! Nekik is vannak ám hasonló járműveik, mert a rendet nekik is fenn kell tartani. Pedig csak egy kis fesztiválnap volt egy városliget-szerű parkban.

De ők biztos nem a Schengen alapból vették (bár még világbanki pénzből vehették. :-)))

És persze ez is India. Ilyen szép park is van.

Igaz eddig csak ezt láttuk, le is fényképeztem gyorsan. 

Még egy kis adalék a közlekedéshez. Itt ilyenek a buszok. Nem biztos, hogy szívesen beleszagolnék. :-)))

Na és akkor jöjjön egy kis piac és az árusok. Hogy a blog hogyan fogja ezeket berendezni nem tudom, de ha nagyon össze-vissza lesz, akkor a Gergőt majd megkérem szépen és berakja nekem élvezhető formába. :-)))

Ha már szóbakerült, akkor hadd mondjak köszönetet a Gergőnek, mert ez a blog nem jött volna létre az ő segítsége nélkül (szó szerint) és nem tudna működni. Minden hibát profi módon elhárít(ott). :-)))

Nehogy a lányok megijedjenek: azért sikerült valami kis apróságot vennem itt a piacon. De nyugi, még három hét hátra van! :-))) 

A fűszerről sem feledkeztem meg!!! Ma majdnem bételt vettem, mert azt hittem, hogy fűszer árussal van dolgom. Az indiai kollegát hívtam segítségül a választásban (kockáztatva, hogy kb. 30-szor kell udvariasan megkérni, hogy azt a makogást angolosítsa már, hogy más földi halandó is megértse :-))) ). Mire nagy nehezen elmagyarázta, hogy ezek nem fűszerek (pedig isten bizony pont úgy néztek ki), hanem olyan dolgok, amiket evés után rágnak, hogy kicsit felfrissítsék a szájukat. Mi ezt rágóval megoldjuk. :-))))

Úgy látom, megint kényszerszünetre ítélt az internet. Tegnap egyáltalán nem volt, msot percekre visszajött, de folyamatosan el-eltünedezik.

Pedig lenne mit mesélni!!! És képeket is csináltam.

Csak hírt akartam adni magamról és türelmet kérni. Úgyis jön a hétvége, majd jövő héten folyt. köv.

Mi is megyünk hétvégén Jaipurba, csak vasárnap éjszaka jövünk meg. Hétfőn meg reggel (10 órakor!!! Imádom! Ez a nekemvaló!) oktatás. Be fogunk borulni az asztal alá az álmosságtól! :-(((( Én így is olyan alvás minuszban vagyok. Valahogy minden este (2-ig, háromig) sürgős ping-pongoznivalóm akad a szaudi sráccal. Állandóan hülyére ver, na de kit érdekel, istenien játszik!!!! És sokat mesél az országukról. De erről is majd később. Micsoda más világ!

Isteniek a kommentek!!! Köszi mindenkinek. Robi, Téged is üdv a fedélzeten. Még mindig csípem az okos és humoros beszólásaidat. (ha ez eddig is nem lett volna egyértelmű mindenkinek :-)))  )

Lemaradtam valamiről? Mióta szemtelenedtek el a mai teenagerek ennyire? (Fruzsi és Lévi) Na de azért az aranyos kommentekért cserébe egy sálakat áruló boltot megnéztem belülről is! A képet majd legközelebb beteszem! :-)))) Ja nem a boltét, a sálét! :-))) (a többiek szerint a legklasszabb sálat én hoztam el)

Lacinak köszi a sok plusz infot a Tajról. Jöhet nyugodtan bármi, mi mindenre nyitottak vagyunk!!!

Elküldöm gyorsan, amíg lehet.

Jó hétvégét és puszi mindenkinek!!!

Csak hogy tudjam merre van előre, azaz mégis hová készülök, kicsit olvasgattam Indiáról. Hamar rá is jöttem, hogy ez reménytelen vállalkozás. :-)))  Azért valamicske áttekintésem lett, amit igyekszem kiegészíteni egy kis utánaolvasással.

Mielőtt Agrába belefognánk, egy nagyléptékű történelmi who is who. Az őslakosokat dravidáknak hívták (i.e 4000-ben már fejlett civilizációt alakítottak ki, városokkal, mezőgazdasággal stb). Ők egészen sötétbőrűek voltak. Őket kb az i.e 2. évezredben igázták le az indoiárja törzsek. Ekkor kapta India a Bharat nevet, ami a mai napig India hivatalos neve (hindi nyelven). Ugye, hogy ebben az időhorinzontban másképp gondolkodik az ember? A következő nagy név Nagy Sándor volt i.e. 326-ban (na ezt meg kellett néznem). Ő egy kis hellén kultúrát hagyott itt a Védák és a hagyományos indiai kultúra mellé. Majd őt is elzavarták és néhány szintén ismert név következett az ú.n. Maurja dinasztiában: Csandra Gupta és Ashoka, az ő uralkodásuk alatt lett egységes, államszervezettel rendelkező India az ie 3. századtól. Hol is voltunk mi ekkor? Utánuk jöttek, mentek a dinasztiák, de közben egyre erősebb iszlám hódítások is zajlottak. A következő hódítók a mogulok voltak a XVI. században akik közül a legnagyobb nevek Babar (ő volt az első), majd Akbar (aki már óriási egységes, erős államot teremtett) és végül Auranzeb (ő már a hanyatlás volt). Az őket követő angol uralomról (ez kb a XVIII század elejétől) már sokat tudunk. Önálló Indiai állam pedig 1947-ben jött létre. Ezeken az évezredeken átfutva nekem az jutott eszembe, hogy ki az aki nem volt itt és nem hagyta itt a nyomát? :-)) Szóval van itt sokszinűség, szó szerint is.

 És akkor ebben a nagy forgatagban hol is van Agra? Agra a mogul birodalom fővárosa volt (kisebb-nagyobb megszakításokkal) a XVI és XVII. század folyamán.

Az ú.n. Vörös erődöt a fent említett Akbar építtette és a vörös homokkő anyaga miatt vörös, de belül igazán szép márvány részek vanak benne. Szerintem a képek önmagukért beszélnek.

A következő képek Akbar sírhelyét őrőz Sikandrában készültek.

Na úgy látszik a gyerekek a gyengéim, mert itt is csináltam egy jó képet iskolás lányokról. Egyébként nem véletlenül vannak több, mint egymilliárdan, rengeteg gyerek van.

és belül is ilyen szép.

 Én A Taj Mahal történetét nem tudtam pontosan, talán érdemes pár szóban megemlíteni. Shah Jahan ötödik mogul uralkodó kedvenc felesége Mumtaz Mahal (szerényen palota ékköve) volt. Az uralkodó szerelmének legfőbb bizonyítékaként a krónikák azt emlegetik, hogy mindenhova magával vitte. Egy ilyen úton a 14. gyerek szülésébe halt bele. Az uralkodó (felesége kérésére) ezzel a sírhellyel akarta megmutatni a vilgának mekkora volt a szerelmük. A monda szerint egy ilyet akart a folyó másik partjára magának, de feketében építeni. A nem túl hálás fia, a korábban említett Aurangzeb azonban hatalomra kerülése után bezáratta az apját a Vörös erődbe és haláláig ott "rabosodott". Viszont mindig láthatta a Taj Mahalt. Végül őt is oda temették.

És a képek a palotáról és a látogatókról, ami szerintem épp olyan érdekes. Meg persze egy igazi ellenőr bizonyítékot is nyújt, hogy járt a helyszínen.

Csak arról akartam hírt adni, hogy már belekezdtem az Agrai mesébe (és persze az egész napos buszozás tapasztalataiba), de az bizony időigényes, pláne ha képeket is teszek fel.

Persze mondhatnám, hogy olyan későn értünk haza, de a valóság az, hogy elping-pongoztam az időt  Mr Szaud Arábiával. Szuperül játszik!!! És végtelenül türelmesen okítgatott is. (nehogy aztán kígyót melengessen a keblén :-))))  )

De holnap úgyis mindenki dolgozik és délután jutalomként elolvashatja a bejegyzést :-)))) Úgyis szabad napunk lesz, lesz időm elszöszmötölni vele.

Persze csak ha az internet itt Indiában szintén úgy gondolja.

Most pedig lévén egy óra, megyek aludni. :-))) Jó éjt/jó reggelt mindenkinek.

Ui: én otthon sem voltam/vagyok/leszek pláza cica, viszont járok futni és úszni. Itt az uszodában galambok (is) laknak, szóval nem kockáztatok egy fertőzést, futni pedig ekkora melegben (kb 33 fok) és ilyen magas páratartalom mellett (kb mint egy pálmaház) nem tudok. Marad a konditerem, mert valahol meg le kell vezetni az energiáimat. :-)))))

uui: ma annyi paparazzi képet csináltam, remélem a gépen sem lesznek homályosak, mindjárt felteszem. :-)))) Ők meg egyébként fogdosnak (állítólag szerencsét hozunk?)!

Aúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú. Nagyon korán volt reggel!!!!!!  Nagy magyar blogger elődöm (Szkander bég - ki ő?) itt Indiában biztos nem nyafogott. De ő biztos többet aludt, mint én. :-)))) Viszont ő maláriában halt meg, én meg szépen szedem a gyógyszeremet! (nem fognak ki rajtam az undok szúnyogok!)

Különösen kellemetlenné tette a felkelést, hogy itt a reggelek és az esték olyanok, mintha a befőttek között ülnénk a dunsztban. Nagyon meleg van és rettentően párás a levegő (a szúnyogokról már ne is beszéljünk!). Otthon legalább a reggelek és esték hoznak a nagy meleg után egy kis megkönnyebbülést.

A busz uttal kezdem, mert az ezalatt látottak is hozzatartoznak a valosaghoz, ugy gondolom ezt is fontos leirnom  (épp annyira érdekes volt, mint az a sok gyönyörűség, amit Agrában láttunk). Es ezzel senkit nem elszornyulkodtetni akarok. Itt ez van, igy elnek az emberek. Biztos vagyok azonban, hogy legtobbszor sokkal boldogabbak, es nem sopankodnak ennyit. Ez persze talan nem olyan nehez, hisz ok jopar ezer evben gondolkodnak es jopar eleten at akarjak megvalositani onmagukat. Mi ebbe a nehany (70-80) evbe akarunk mindent belesuriteni. :-)))) Esetleg sokak számára érdektelen lesz, de ez is hozzátartozik az élményeimhez.A kepek a buszból keszultek, igy a minoseguk kivánnivaló hagy maga után.  

Az utak mentén kisebb nagyobb megszakításokkal (nekem max egy-két  kilométernek tűnt) falvak (házsokaságok) sorakoztak.

Közöttük a földek jó része műveletlen, gazos, bokros mezők mindenhol.A településeknél az utak mentén megjelennek a különböző lakóalkalmatosságok. Bajban vagyok a szavak hasznalataval is. Vegyuk pl a haz szot! Ez itt jelenthet afrikai kunyhora emlekezteto kunyhot, satrat (na nem rendeset, hanem olyat, mint amit a hajlektalanok epitenek a parkokban), badogviskot, epp osszedolo, vagy soha fel sem epulo hazat is. A képen a család ott lakott a ponyva alatt. Még homokozó is van a gyerekeknek)

Sejtem ezek a gyerekek nem jarnak minden nap iskolaba. A multkori eloado no meselte, hogy van egy nagy allami projektjuk: az iskolakban ebedet adnak a gyerekeknek (ha jol ertettem egesz India szerte, ami onmagaban is hatalmas feladat). Ezzel a taplalkozasi szint emelese mellett azt is remelik, hogy ezert elmennek a gyerekek az iskolaba.

Ide kivankozik meg egy erdekes megjegyzes szinten a holgytol, ravilagitva, hogy mennyire kulonbozo a megkozelitesunk. A 3e (lenyegtelen mi ez) elvet mi Europaban negyedikkent a kornyezetvedelem (environment) e-jevel egeszitjuk ki. Ok az egyenloseget (equity) hangsulyoztak. Es ez alatt nem a nemek kozotti egyenlosegen volt a hangsuly, hanem a javakhoz valo hozzajutas egyenlosegen. Mikor rakerdeztunk, hogy mi van a kornyezetvedelemmel, annyi volt a valasz, hogy ez egyelore nem olyen fontos szempont (olyan uri huncutsag), amig a kiadasaik jo resze szocialis programokra megy (amig nem biztositott minden gyereknek a rendszeres iskolaba jaras es etkezes). Mikozben lathatolag eleg sokat koltenek infrastruktura beruhazasok is (utak, vasut). Meglepodve tapasztaltam, hogy a jo allapotu, csili-vili epuletek jo resze iskola (public school) vagy egyeb oktatasi intezmeny volt.

Az egesz uton ugy ereztem, hogy itt minden mozog. Na nem kapkodva, csak olyan komotosan, lodorgosen, de mozog. Az országutak menten emberek mennek valahonnan valahova (mindig asvanyvizes palackot szorongatva).

Mint korabban irtam, nem az ut szelere lehuzodva, hanem ahogy jolesik. Persze ez annyira nem is szamit hisz az autok is ossze-vissza, nem egyenes vonalon kozlekednek. Sok buszt lattam (errol meg nem sikerult kepet csinalnom, mert vagy ok mozogtak vagy en). A zöld kis kotlókergetőkbe az utakon 8-10 ember is belepréselődik. Némelyek félig kilógnak vagy egyszerűen a szélére felkapaszkodnak.

A kis platós teherautók sem maradnak kihasználatlanul. Ha van hely elfekszenek, de néha annyian állnak, mintha heringesdobozban lennének, máskor meg állat és ember egy kupacban.

És ne feledjük a biciklit és kordélyt sem.

Nekem a fő meglepetés, hogy mennyire elterjedt közlekedési eszköz a traktor (vagy ahhoz nagyon hasonlatos valami). De itt nem tűntek annyira lassúnak, mint otthon.

Viszont rengeteg mindent és mindenkit elszállítottak. Nem egy közülük a belső sávban döngetett előttünk.

De persze ez itt nem gond, ha előzni akart a sofőrünk, akkor egyszerűen dudált és megelőztük a külsőbb sávban. Vagy itt így kell? Kissé megkavart ez a baloldali közlekedés. Ami jobbra tarts-ot jelent, mert az autók nagy része belül vagy legfeljebb középen ment. Előzéshez egyébként használatos a duda. Minden nagyobb autó hátulján ott van, hogy Horn please (dudálj kérlek). Ha előzésbe kezdenek (bármit, de balról), akkor dudálnak egyet.

 Az utak mentén ezekben a kalyibákban zajlott az élet. Reggel megint egy csomó fogatmosó, vagy a közkútnál mosakodó embert láttam (némelyiknél csak úgy habzott a szappan!). Le az inget (vagy mindent), mosdás, majd vissza az inget.

Később folyt a főzés és a napi teendők.

Ennyi heverésző embert még nem láttam, mint errefelé! Vagy itt az út mellett csinálják, nem otthon? A riksások elhevertek az ülésen, míg utasra vártak. A buszvezető egy asztal(?) lapot fektetett az ülések tetejére és azon aludt, a teherautósofőrök a kocsi tetején. Rengeteg tákolt fekvő alkalmatosságot láttam, de volt, aki a járdaszerű betonon, vagy a két sávot elválasztó betonsávon szundikált a földön.

És a teheneket se feledjük ki a közlekedők és pihenők közül. (a tehenek képe nem akar csatolódni)

 A településeknél rendszeresen megjelentek az út menti "kávézók" olyan Easy rider öcsém stílusban indiai módon előadva. A férfiak ültek a székeken vagy feküdtek egy kordélyon és (gondolom ahogy itthon is) eszmét cseréltek. 

 Na a mi utunk teljesen hagyományos volt. Légkondis, függönyös autóbusz, kellemes indiai zene (hát a nap végére már zengett a fejem ennyi nyivákolástól :-)))  ). Útközben megálltunk egy Mcdonaldsnál. Épp olyan volt, mint otthon (ez a lényege?). Ta-ta-ta-tammmmmmmmmm! Megettem életem első ételét kinn a valóságban. És itt szeretném megdicsérni a bélflóráimat. Szépen helyt álltak. Semmi bajom. Igaz a napi reggeli "fertőtlenítő" kortyot lenyomom. Brrrrrr :-((( (azzal kezdem, így mire leérek reggelizni, a zuhanyzás és készülődés végére elmúlik a szédülésem). És nem csak meki volt ám! Délben egy elegáns szálloda étterme (na jó, lehet, hogy ezt túlélni  nem számít érdemnek :-)))), de délután egy útszéli étteremben teáztunk. Szóval bravo gyomrocskám csak így tovább!!!

A mi utunkhoz a "kíséret" is hozzátartozott. Odafelé nem vettem észre, nem tudom. Agrában egy kekiszínű kisteherautó vezetett fel minket és kísért mindenhova. Hazafelé meg kéklámpás villogó felvezető (rendőr?) autóval jöttünk végig Agrától Delhiig (150 Km?). Egyébként is mindenhova legalább 6-8 ember kisért és fogott közre és terelgetett minket. Nekem kicsit túlzásnak tűnt az őrzésünk, de persze a fogadó intézmény óvatos, nehogy valami bajunk essen.

És a végén hadd álljon kedvenc kisfiúm képe, akivel a McDonalds előtt találkoztam.

Ez itt India! Azaz időnként elmegy az áram, megszakad az internet, nincs légkondi stb stb. Ez nem panasz, hanem magyarázat. Persze ha nekem nem fog éjszaka a légkondim működni, lehet, hogy kevésbé leszek megértő :-))).

De a lényeg, hogy készül a következő bejegyzés, de az internet hol van, hol nincs. Irom, írnám, de időnként eltűnik alólam az egész. (szó szerint, mire kijavítanám az elütést, már nem látom) Mikor visszajön, folytatom és sűrűn mentek. De hogy közzé is tudom-e tenni, nem tudom.

Holnap Agrába megyünk, szóval folytatom ha tudom, küldöm, ha tudom ls jelentkezem ha tudok.

n akar, van mobilom. Épp nem látom a leírt szövegemet. Elküldöm inkább

Húúú, már ennyi ideje itt vagyok? Repül az idő!

Ma szabad napunk van, remélem minden elmaradt dolgomat pótolni tudom. Ezek főleg leveleket jelent, illetve az itteni előadásomat be kell fejeznem.

Az internet azonban kezd kimaradozni.Tegnap például egész délután és este nem volt elérhető. A köztes időben (és persze amikor én is gép közelben vagyok) igyekszem egy-egy levelet elküldeni. Remélem ezt a napi beszámolót is normálisan be tudom fejezni. Ettől persze most még kapkodósabb lesz és még több helyesírási hiba kerül bele. (a sok elütésért már úgyis elnézést akartam kérni, de nem mindig hagyja magát utólag javítani és akkor benne marad)

Szerintem a tegnapi nap indulhat a legunalmasabb nap címért. Semmi csili-vili sztori, csak szürke inidiai hétköznap. :-)))

A nap nagy részét ugyanis az előadások tették ki. Ezekre semmi panaszom nem lehet. Az első pasi (professzor Mumbaiból, ex Bombayből) kifejezetten szórakoztató volt. Rég szórakoztam ilyen jól egy előadón. A fickó max 160 cm volt, kissé pocakos és tipikus sötétbőrű (erről majd később) indiai. Az elméleti előadását gyakorlati esetek bemutatásával fűszerezte és azokat szó szerint eljátszotta. Fantasztikus volt! Loius de Funes semmi hozzá képest!. Mikor a verekedést néző, lámpaoszlopnak támaszkodó rendőrt (mert ugye a verekedésbe ott sem avatkozik be a hatóság ha épp a körzethatár másik oldalára esik :-)))  ) mutatta be, szinte láttam a lámpaoszlopot a karját és lábát keresztbetevő és flegmán bámuló rendőt figurája mögött. Mennyivel érdekesebb így előadva a száraz elméleti tananyag!

Az őt követő hölgy (aki egyébként gyönyörűen beszélt angolul, de erről is később) kapcsán elméláztam, hogy bár teljesen különböző az arcberendezkedésünk, a kulturális hátterünk, a viselkedési normáink, mégis a kisugárzás mennyire nem ezektől függ. Ez a hölgy tipikus példája volt a végtelen nyugalmat és bölcsességet (és okosságot) sugárzó nőtípusnak. Nekem mindig a tévedhetetlen benyomását keltik, akik mindig tudják (és meg is cselekszik) a helyes dolgokat. Miért nem vagyok én ilyen? :-)))

Este volt az első party. Nem mondható valami sikersztorinak, pedig a házigadák valóban mindent megtettek. Valószínű még mindenki új és feszélyezettebb.

Az elején volt egy kis malőr, mert a meghívó nem tisztázta, hogy milyen öltözködés az elvárt (ezt ugyanis a meghívóban/hirdetésben fel szokták tüntetni és ezzel elkerülhető, hogy egyesek túl, mások alulöltözzenek). Na itt is ez történt, bár ezt fűszerezte, hogy többen átöltöztek (szerintem többször is:)))) ).

Mikor én visszajöttem az edzőteremből kb fél órával a kezdés előtt, már többen kinn ültek a hallban, teljes nemzeti viseletükben (na itt bajban vagyok, mert még az arabok tunikáját és fejfedőjét sem tudom megnevezni, de majd pótolom). Ezen felbuzdulva én is formálisabb ruhát választottam. Mire viszont visszértem, a teljes arab delegáció suhogósban és papucsban feszített. :-)))) Közben mások is megérkeztek nemzeti ruhában vagy öltönyben, őket meg visszaküldték, hogy ez nem ennyire formális party. :-))) (Én eldöntöttem, hogy nem csinálok majmot magamból, maradok amiben vagyok, legfeljebb elegánsabb leszek). Mire ők átöltöztek, mások is megjelentek nemzeti viseletben. Erre a suhogósak átváltottak rendes öltönyre (gondolom már ők sem akartak tök hülyét csinálni magukból :-))  ). Na így azután teljesen vegyes lett a társaság, viszont remekül mulatott mindenki ezen a bohóckodáson. Így is épp elég nemzeti visletes lett és nem győztünk velük fényképezkedni. Sajnos az én képeim közül csak egy sikerütl, de majd beszerzek még másoktól és teszek fel ide. Megbeszéltük, hogy tartunk egy olyan napot, amikor (mindenki aki hozott) felveszi a nemzeti viseletét és akkor lehet fényképeket készíteni.

Igértem két dolgot:

Az egyik a bőrszín. Úgy látom kétféle árnyalat típus van. A világosabb barnához európaibb arc tartozik (a reklámokban és a médiában ezt látjuk), de sok igazán sötét, néha majdnem fekete bőrű indiai van. Ha tudom ezt majd képpel is próbálom illusztrálni.

A képekkel azért vagyok bajban, mert a való életbe alig van lehetőségünk kimenni. Amikor meg kiszabadulunk, hát nem lehet minden nekünk tetsző dolgot lefényképezni! (szerintem!) Sokszor érzem, hogy úgy fotózzuk őket, mint a majmokat a ketrecben. Szóval keresem az alkalmat, hogy valódi képeket csináljak Indiáról.

A másik téma az angol nyelv. Azt már otthon is tapasztaltam, hogy egyszerűen nem értem az indiaiakat. Mielőtt pánikba estem, a nemzetköziseink megnyugtattak, hogy a hiba nem az én készülékemben van. Az indai angol (ezek szerint van ilyen) ugyanis tényleg nehezen érthető nekünk, de majd megszokom. (mikorra???????!!!!!) Egyébként kétféle indiaival találkoztam: az egyik (számomra még mindig érthetetlen) ezt az indiai angolt beszéli, a másik ellenben angolokat meghazudtoló kiejtéssel beszél (na őket szeretem! :-))), mert értem).

A szári iránt érdeklődőknek üzenem, hogy az egyik résztvevő (a korábbi képen látott hölgy) megígérte, hogy lefényképezhetem száristól, mindenestől!

Főzés ügyben is körvonalazódik a dolog, azt hiszem közkívánatra marad a palacsinta. A kolleganőm akkora sikert aratott vele, hogy az itteniek azt "rendelték" .

Szikh ügyben a kommentben olvasott kiegészítéshez még sms-ben érkezett információ (köszi FL, de ha nem írsz e-mailt, nem tudok válaszolni, mert nem tudom kívülről az e-mail címeket, a hivatali e-mailem él) szerint nagyon félelmetes emberek, mert mindig hordanak kést magukkal. Hosszú a hajuk, mert azt tényleg nem vágják csak betűrik a turbán alá (nem ezt hívják szőnyeg alá söprésnek? :-)) ) és mindegyiknek szikh a családneve. Ezt én is olvastam, de felhívták a figelmet, hogy minden szikh neve szikh, de nem minden szikh nevű szikh. :-))) Na ez már bugyuta vicc volt, de így van.

Most pedig mára befejezem, mert el akarok menni még az edzőterembe. Igaz, hogy a hasizmaimat külön-külön érzem tegnap óta. aúúúúúúú!!! Nekem ott eddig nem is volt semmi! (nyaf-nyaf) Na de kutyaharapást szőrével! :-))) és különben is két kiló minuszt ígértem. (balgaság volt!)

Egyébként is gyakorlatilag szinte csak én maradtam. Mindenki berohant egy óriás plázába. Brrr. Én nem bukom rá (mi a baj velem?), szóval inkább maradtam és legfeljebb megnézek egy filmet (a könyvtár tele van tök új dvd-kel!) az edzőterem után. Este meg nagyon korán fekszem, mert holnap Agra. na az aztán az igazán csili-vili turista látványosság! remélem sok képet csinálok. Ja reggel ötkor gyűlekező reggeli után!!!! Szörnyű. :-(((( Párnámat bekészítettem a táskába :-))))

Úgy látom elég ingadozó lesz a beírásaim "érdekességi foka". Azokon a napokon, amikor a nap nagy része a tanfolyamról fog szólni, nem lesz sok mesélnivalóm az India iránt érdeklődőknek. Ezek majd elmélkedősebb levelek lesznek. Persze velem rengeteg dolog történik, de ez a szűk családom és baráti körömön kívül mást esetleg nem is érdekel. Ilyenkor lehet lapozni. Erről szól a napló. Persze amikor megyünk valahova, akkor majd nem győzöm leírni.

Ma az első típusú nap volt. Délelőtt elkezdődött hivatalosan is a tanfolyam, aminek első programjaként fogadott minket az indiai társintézmény vezetője. Hogy ne féljünk magunkban, néhány indiai kollega is lejött a köszöntőre, így már megtelt a terem és sokkal jobban nézett ki, mintha csak mi 40-en lettünk volna. :-)))

  Igy néznek ki a tanfolyam résztvevői. Az összes földrész képviseltetve van, van itt kenyai, laoszi, Maldív szigeteki és még sorolhatnám. Az érdekességekről majd úgyis írni fogok.

Érdekes volt látni, hogy az indiai intézmény hölgytagjai mind száriban voltak. Ez persze lehet hogy csak nekem meglepő, de itt nem hordanak mást sem a hétköznapi életben sem a munkahelyen.

Hadd ejtsek itt néhány szót a száriról. Nem mint különleges viseletről, mert erről az ételekhez hasolóan gyűjtöm az információkat és majd később egyben megirom. Minket európaiakat előre figyelmeztettek (a megjegyzésekből gondolom, hogy másokat is), hogy itt nem illik fedetlen vállal, rövidebb szoknyában stb járni. Ma megnéztem ezeket a bebugyolált nőket. Hát sokkal több van kinn belőlük, mint egy fedetlen váll. A szári alá ugyanis egy épp mell alatt végetérő pólót vesznek fel. A szárinak az alsó része gyakorlatilag olyan, mint egy hosszú bő szoknya. Attól felfelé meg csak a vállukra vetik. Azaz nyomokban teljesen kilátszik az alatta lévő felsőtest, amin csak egy ici-pici, rövidke póló van. Ebből következően ezeknek a nőknek a melltartó alattól a köldökükig kinn van a hasuk és a hátuk (szerintem ez látszik is a kék száris hölgyön) . Ez szerintem semmivel sem kevésbé kihívó, mit egy spagetti pántos ruha! A társintézmény munkatársai vannak a képen. A turbános úr szikh. Ők is indiaiak, de a vallásuk eltérő. Külön közösséget alkotnak és jól felismerhetőek, mert turbánt hordanak és szakállt viselnek. Ha valaki esetleg többet tudna róluk (vagy van ideje utánanézni), mindenki okulására szolgálna. 

A buszúton odafelé átgondoltam ezt a blog dolgot. Sőt a magam és India viszonyát. Rájöttem, hogy én nagyon jól akarom itt érezni magam és a szépet és értékeset akarom meglátni és megláttatni mindenkivel. Persze koszos, szürke bla, bla, bla.  De ha csak ezt akarom látni, akkor nem kellett volna idejönnöm, akkor budapesten is elmehettem volna szafari túrára a nyóckerbe. 

Szóval igyekszem nem balti állambeli kolleganőm példáját követni, aki egész nap sopánkodik. Itt vagyunk, hozzuk ki belőle a legtöbbet. És ha kell, hát főzni fogok (ha mást nem, hát teát :-)))  ). 

Ma már megtapasztaltam a dugót, ami egyébként változó, néha száguldottunk, néha meg álltunk (az utak egyébként jellemzően többsávosak). Azok a kis sárga ketyerék a motoros riksák, álljon itt erről is egy kép. Sikerült végre lekapnom, hogy utaznak a nők száriban motoron. Mint a női nyeregben.

Köszönöm kis családom támogató kommentjeit. :-)))) Már nem is tűnik annyira reménytelen vállalkozásnak ez a főzés. A bemutatkozásnál kiderült, hogy rajtam kívül még két nő nem tud főzni (és csak az egyik egyedülálló!). Már nem is érzem magam annyira fogyatékosnak. :-))) Mert ez annyit tesz, hogy nemzetközi szinten a 12 nőből 3 nem tud főzni. :-))) Érdekes arány!! A szamoai és kenyai hölgyek  pedig felajánlották, hogy a technikai részekben segítenek. Alakul a dolog!

És akkor hadd irjak a végére egy kis személyeset is! Teljesen meghatódtam a férjem és kis családom támogató reakcióján! Na nem úgy általában, mert ha nem lenne ilyen családom, én nem lehetnék itt és még sok mindent nem csinálhattam volna meg az életben. De ha valakik, hát ők aztán tudják, hogy mennyit tudok a konyháról. :-))))

(Néha úgy érzem, hogy a kommentek családi levelezésé alakulnak, de ez abból fakad, hogy épp velük van a legkevesebb időm levelezni, amiért elnézést kérek tőlük, de ők úgyis tudják, hogy szeretem őket és sokat gondolok rájuk :-))) Még a hörcsög után is küldtem egy legyet, hadd játszanak.)

Na, kellett nekem Indiába jönnöm!!! Tegnap benyögték, hogy itt az a szokás, hogy mindenki főz a többieknek valamit. És ezt otthon senki sem mondta eddig!!!!!!

Szóval kedves olvasótábor!  Húzzatok ki a kakiból! A feladat: olyan étel amihez itt is megvan (meglehet) a hozzávaló és én is meg tudom csinálni (na ez utóbbi az igazi kihívás! :-)))) ). Az "olyan étel nincs" nem jó válasz! :-)))

Ja és gondolom próbafőzés(ek)re nincs lehetőség. Sőt gyorstalpaló főzőtanfolyamra sem. Úgy 40-50 emberről van szó.

Álmomban Bridget Jones kisértett a kék spárgalevessel! Nem is tűnt már annyira abszurdnak a film. :-)))

Persze kifarolhatok belőle, na de csak nem futamodok meg már az első akadály láttán!

Apropó ételek. Úgy gondoltam erről majd egy későbbi fázisban számolok be, amikor már reményeim szerint tudni is fogom, hogy mit eszem. Sajnos számomra érthetetlen indiai nevek vannak kiírva. A corn flakest és az aludttejet be tudtam azonosítani :-))) .

Mondhatnám azt is, hogy kit érdekel az utazás, a lényeg, hogy itt vagyok. :-))) Fura, de reggel még lett volna miről irni, de így egy nap után már elveszti a jelentőségét.  Így is hosszabbodnak a beírások. Egyébként ennél unalmsabb utam tán még nem is volt. Na jó, az elején az orosz légitársaság nem volt annyira lelkes az én pakolási teljesítményemtől és a hat kiló túlsúlyt több, mint 20 ezer forintra taksálta. :-((((

Én nem tudom mi van errefelé a repülőkkel, de mindkét célállomásra jóval előbb értünk.

Azért nem szeretném megfosztani az olvasóközönségemet egy aprócska élményemtől és az út ennél több szót nem is érdemel. Mindkét gépen meglehetősen jóvágású sztuvifiú volt (az elsőn egy 30-as olaszos típus őszülő halántékkal). Nem tudom, hogy az ő pr-osuk hova tette a szemét, de az etetéshez olyan suszterlegény feelingre hajazó kis sötétkék köténykét köttetnek fel velük, amitől minden férfias kisugárzásuk garantáltan romba dől! Brrrrrr.

A kollegáim felkészítettek, hogy az első sokkoló élmény majd a reptéren ér a szagok és a rengeteg, nem idén barnult ember láttán. Hát vártam, vártam, de csak nem jött az élmény, gondoltam, akkor legalább valami hasznosat is csináljak és pénzváltás után elindultam kifelé. Én ugyanis egy szinte teljesen kihalt reptérre érkeztem, ami épp olyan volt, mint a többi. A következő "élménynek" a reptérről való kilépéskor kelett volna letaglóznia a tömeg és a hőség miatt. Nekem ez sem jött össze. A környezet kissé olyan volt, mint amikor mondjuk 20 éve tőlünk keletre lévő, már nem magyarlakta területen leszállt az ember a vonatról. A hőség? Hát persze nem volt hideg, de miután tegnap 11 óta csak ezerrel menő légkonditól szenvedtem nem esett rosszul egy kis meleg. Valójában a (nekünk) magas páratartalom okozott rossz érzést. A többiek szerint ebben nagy adag szmog is van. Nem tudom, de olyan érzés, mintha folyamatosan egy melegházban lenne az ember.

És ezután következett India. De egyáltalán nem sokkolóan, inkább olyan szeretnivalóan. Megpróbálom visszaadni az első, a reptérről bevezető út élményeit, bár ezeket a dolgokat látni (is) kell.

Az összkép nagyon szürke, mintha mindig mindenki piszkos lenne (mert jórészük az is?). Egy kivétellel: az iskolás gyerekek egyenruhája (mely főleg fehér) csak úgy virított a városban. Mint egy Tide reklám. Óriási volt a kontraszt a sok koszos, eleve szürke, barna, kék árnyalatú ruhát viselő férfi tömeg és a hófehér egyenruhák között. Ezt az ellentétet még fokozta, hogy a fiatal korosztály rohangászott, nevetett, ugrabugrált, míg a többi ember lődörgött, álldogált, vagy ballagott. 

Az épületek szintén koszosak, szürkék, jórészük romos vagy épp romossá válik. Ha leesett egy csempe, ottmarad, majd még egy és még egy és egy idő után szépen elmállik és elromosodik az épület. És ezek még épületek. De itt van ennél lejjebb is. Hasonló úton jöttünk be, mint az Egér út. No ott az út mellett időnként bádogból épített házsorok jelentek meg, ahol családok (hogy egyben hány azt nem tudom) laknak. Vagy egy útelágazás háromszögének a füvén egy felvert sátorban laknak jópáran.

Ennyi fogát mosó embert én ilyen rövid idő alatt még nem láttam! Sok helyen álltak a bádogviskó előtt gyakorlatilag rongyokban és komótosan mosták a fogukat. Úgy látom a jobbmódú háztömböket bekerítették és őrzik. De ezek sem paloták csak olyan társasház formák, legtöbbje szintén szürke és elhanyagoltnak kinéző.

Mivel nincs járda, az emberek az út szélén csalinkáznak (nem a szélére lehúzódva). Azaz mintha az Egérút szélén sétálhatnának (lődöröghetnének) gyalogosok. Igaz az autóknak mindegy, mert itt semmi szabályt (szerintem egyébként a balra tartson kívül nincs is) nem tartanak be. Az én sofőröm a két sávot elválasztó vonalon ment. De azt következetesen tartotta. Néha átmentünk a szembejövő sávokba (középen elválasztó sziget volt) és abból a legbelsőt elfoglaltuk. Ha valaki egyébként szabályosan jött velünk szembe, akkor kikerült és kijjebb folytatta az útját. Ez eléggé bevett szokás lehet, mert nem integetett senki. A dudát a másik figyelmeztetésére használták jórészt. Elmaradt az (állítólag) állandó dugók élménye is, mivel 80-al száduldottunk be a reptérről. És így elmaradt a fényképezés lehetősége is.

De biztos lesz még mindenre lehetőség. Egyébként magamnak is ismételgetem (hátha egyszer el is hiszem), mert az ember legszívesebben azonnal behabzsolná Indiát. Próbálom türelemre inteni magam, de miért menne itt jobban ha otthon sem megy. :-))))

Folytatva a közlekedést. Nem tudom, hogy vannak-e egyáltalán lámpák a kereszteződésekben, de olyan, mintha mondjuk a Hungária és Thököly kereszteződést egyenrangúsítva kellene balra kanyarodni. Aki erősebb, az megy. Ezt persze motoros kis riksa, biciklis riksa, autó, teherautó és busz szereplők tömegével képzeljük el. Aki egy kis rést lát, az megy. Én valahogy nem aggódtam, de ez a hülyék bátorságának tűnhet. Itt mindenki így megy, csak tudják. Ők ugyanis halál nyugodtak.

A házakhoz hasonlóan az utak is (és minden) így néznek ki. Rengeteg elkezdett, majd évek óta abbahagyott út van. Ha a szegélykővől kiesett egy, ottmarad, sejtem évekig. majd kiesik kettő és így tovább. Néha a normális utat kb döngölt út kinézetű rész váltja fel, majd megint normál aszfalt.

Mikor beértem a reptérről aludtam két órát ebédig. Utána úgy döntöttem, hogy ebéd után nem fekszem vissza, mert ezt a 3,5 órát át kell valahogy hidalnom. (a szobám és iszonytatóan recsegő ágyam! Ja a ruháim nem azért vannak a széken, mert ilyen rendetlen lennék, hanem mert nincs olyan vállfa ami ruhák felakasztására alkalmas lenne)

Mégcsak 7 óra van othon, de itt már fél 11. Az itteni idő szerint le kellene lassan feküdnöm, mert reggel kelni kell. Gondoltam ha elég álmos vagyok, akkor át fogom tudni aludni az éjszakát és holnapra már nem itteni idő szerint fogok működni. Na majd meglátjuk. Álmosnak elég álmos vagyok. :-)))

Délután bementünk egy bevásárlóközpontba. Leraktak előtte és másfél óra múlva jöttek értünk. Akár egy otthoni pláza. Nekem dögunalom. (na a lányaim tobzódtak volna! de el ne mondja nekik senki) A kínálat sokszor ugyanaz vagy nagyon hasonló, az árak hasonlóak. Egyébként tényleg mindent lehet kapni.

Volt azonban néhány érdekesség. Minden vásárlóra kb 4-5 eladó jutott. Nem tudom, hogy nekünk szólt-e ez a figyelmesség (csak hogy érezzük, hogy "törődnek" velünk), de ahogy beléptem, a sarkamba szegődött egy eladó (szó szerint!) és árnyékként követett. Ha levettem valamit szinte a képembe hajolt, hogy ő is megnézze az árat. Volt, hogy lehajoltam valamit megnézni és mire felegyenesedtem, egy fiatal emberrel találtam magam szemben kb fél méter távolságra. Eljátszottam a gondolattal, hogy megviccelem őket. Ha én balra indulok, elindul-e, majd visszamenve, visszajön-e. Mint abban a Latabár filmben, amiben a tükörképével játszik. :-))))

Az elején kicsit zavart, de meg kellett szokni. Mint ahogy azt is, hogy megbámulnak. Még kora délután zavart, hogy elővegyem a fényképezőgépet és lefényképezzem az életüket, mint a majmokét a ketrec mögött. De ők is épp így bannak velünk. Azért, mert fehérek vagyunk? Én ma egy spagetti pántos ruhában, azaz fedetlen vállal voltam (jelzem 38 fok van, még Mr Tanzániának is melege volt). Majd holnap igyekszem jobban betakarózni, hátha kevésbé leszünk látványosság.

Az üzletekben szinte csak férfi eladó van, de az tömegével. Mindenhol. Még a szárit áruló ruhaboltban is vagy 8 pasi dobogókon állva emelgeti a hosszú anyagokat és mutatja a dobogó előtt fotelban ülő nőknek.

Az üzletközpontba való belépéshez a férfiaknak motozáson, nőknek táska átvizsgáláson kell átesniük. A rágómat veszélyesnek minősítették (mire is?) és elkobozták! :-((((

Mielőtt azonban az üzletközpontbqa mentünk, beugrottunk egy kozmetikai szalonba (!) és kiszedettük a szemöldökünket

(a mauritiusi hölgy ötlete volt, de hogy fényképet csinálhassak én is alávetettem magam a torturának). Mint a képen is látni, ezt egy fehér cérnával csinálják, aminek a képen felfelé menő szára a szájukban van. És persze még az áldozat két keze is kell a művelethez.

És a mauritiusi hölgy, akiről azt kell tudni, hogy a homlokán lévő pont vörös, azaz házas és minden nap cseréli.

És egy kép egy híres jógiról. Náluk két hete volt és egy stadiont megtöltöttek a hívei (ja, ők alig vannak többen egymilliónál!). Nálunk meg a Madonna koncertnek kerítünk akkora feneket!

És akkor a csapat egy kisebb része.